Képes ízelítő az eddigi sétákról
2018. október 6.
A kezdetek
Az első séta alkalmával a városnéző csapat a 100 Éves Patika elől indult.
Az iramot Helebrandt Máté diktálta én pedig a várostörténeti infókat szolgáltattam.
 |
 |
2018. december 18.
Ez a séta is a patika elől indult
 |
 |
Tudósítás a Kelet-Magyarországban
2019. január 29.
A belváros nevezetességeivel ismerkedtünk
2019. február 26.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A két világháború közötti Nyíregyházán az ifjú cserkészek mellett a már középiskolájukat elvégzett „öregcserkészek” is csapatba tömörültek. Közösségüket az a természetes kényszerűség hívta életre, melyet Margócsy Emil, a Felső Kereskedelmi Iskola igazgatója fogalmazott meg: „a gyakorlati életben működők, akik a késő esti órákig vannak sokszor elfoglalva, nem dolgozhatnak együtt a mi fiainkkal, akik inkább a kora délutáni órákat szentelik a cserkészetnek”. A kezdeményezés élére a Magyar Nemzeti Szövetség állt, amelynek a kebelében 1925-ben megalapították a 959. sz. Nyírség cserkészcsapatot.
A csapatparancsnoki tisztség ellátásával Tamáska Endrét bízták meg, aki a Polgári Fiúiskola csapatának igazgatása mellett vállalta az öregcserkészek összefogását is. A csapat lelkes pártfogója volt Hartos Lajos kereskedő, aki otthont biztosított a csapat összejöveteleinek. Az első otthont a Selyem utca 14. sz. alatti épületben alakították ki és egy hangulatos műsor keretében avatták fel 1926 decemberében. Ekkor szavalta el a csapat tagja, Dienes István „Beszél a bronz” című alkalmi költeményét.
1927 májusában a csapat új cserkészeitől Witz Béla, a Magyar Cserkészszövetség elnöke vette ki a fogadalmat. Beszédében rámutatott arra, hogy az öregcserkészek „olyan útra léptek, amely a mindhalálig való belső formálás, az alkotó élet, az önnevelés útja. Igyekezzünk magyarabb magyart, emberebb embert kialakítani, hogy a nagy közösségnek igazán érdemes tagjai lehessünk”.
1934-ben dr. Hoffmann Béla orvos lett a csapat parancsnoka. Ugyanezen év nyarán Sóstón verték fel sátraikat, hogy tábori keretek között éljék meg a cserkészetet. A következő év nyarán pedig mozgótábort rendeztek: gyalogosan jutottak el Sárospataktól a regéci várhoz, Boldogkőváraljára, majd a Hernádon át az aggteleki cseppkőbarlanghoz. Onnan a Bükkön át Lillafüredre érkeztek, majd Miskolcról vonattal tértek haza.
Az alapítás 10. évfordulóján a Kiskorona különtermében egy társasvacsorával egybekötött jubileumi beszámolót tartottak.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2019. augusztus 30. 16. o.)
Öregcserkészek 1928-ban
200 évvel ezelőtt, 1819. augusztus 24-én született városunkban Kohlmann Gusztáv, aki vezetéknevét az 1840-es évek elején Szénfyre magyarosította. Az evangélikus tanító édesapja zongorázni és hegedülni is megtanította a kiváló zenei talentumokkal rendelkező fiát. Középiskolai tanulmányait Nagykállóban végezte, míg jogot Eperjesen hallgatott. 1845-től jelentek meg első zeneelméleti írásai a Pesti Divatlapban és dalokat is komponált. Elsők között zenésítette meg Petőfi Sándor verseit, akinek barátságával is büszkélkedhetett.
Fényes fővárosi sikerek után, 1847-ben tért haza Nyíregyházára, megházasodott és sorra születtek gyermekei. 1848-ban nemzetőrként szolgált és a város vezetésében is részt vett. 1850-től a város kapitánya, majd 1852-től segédpolgármestere volt. 1854-ben tért vissza az ügyvédi pályára és újra a zenének szentelte életét. 1856-ban nyílt levélben fordult gróf Dessewffy Emilhez, a Magyar Tudós Társaság elnökéhez. Ebben fogalmazta meg kutatásainak alapkérdését: „Mi hát az igazi magyar nemzeti zene s zenészet?” Egy elméleti és gyakorlati „magyar zenekönyv” létrehozásához kért segítséget. A kortársai közül többen felismerték e tervezett mű jelentőségét, azonban a Dessewffy által kijelölt bírálók nem álltak mellé. Ennek ellenére Dessewffy erkölcsileg és anyagilag is támogatta őt, így juthatott el ismét Erdélybe, ahol népdalokat gyűjtött. Gyűjtésének eredménye azonban nem került nyilvánosság elé.
1860-ban Miskolcon vállalt zenetanítást, miközben hangversenyeket szervezett és tovább írta elméleti munkáit, vívta sajtóbeli csatározásait. Hatévi miskolci tartózkodás után hazatért és 1867-ben városi tanácsnokká választották. 1875. november 22-én hunyt el a miskolci kórházban. A miskolci evangélikus temetőbe temették és később utcát neveztek el róla. A Magyar életrajzi lexikonban így foglalták össze munkásságát: „Fél évszázaddal Bartók és Kodály előtt szembefordult azzal az irányzattal, mely szerint a magyar népzene azonos a verbunkossal és a népies műdallal, de állításait az elmaradott körülmények következtében nem tudta igazolni”.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2019. augusztus 23. 16. o.)
Hazánkban a kerékpársport az 1880-as évektől indult hódító útjára. Az első olyan technikai sport volt, amely nem az arisztokrácia, hanem a polgárság körében terjedt el. Budapesten hozták létre az első kerékpáros egyletet, amelyet sorra követtek a vidékiek megalakulásai, így a 19. század végére már több mint 100 működött országszerte.
A nyíregyházi kerékpársport szerelmesei 1896. augusztus 16-án döntöttek úgy, hogy szervezett keretek közé tömörülnek. Alakuló közgyűlésüket a Pacsirta vendéglőben tartották. Elkészítették alapszabályukat és Kovách Győző városi főszámvevőt elnökké, dr. Hoffmann Mórt titkárrá, Tahy Istvánt pénztárossá, Soltész Gyulát és Várady Gyulát menetparancsnokokká választották. Az egylet tagjai részt vettek a társegyletek rendezvényein és versenyein, míg maguk is vendégül látták a városba érkező kerékpárosokat.
A tagok havonta egy korona tagsági díjat fizettek, rendelkeztek továbbá dresszel és jelvénnyel is, amelynek viselését a közös kirándulásaikon kötelezővé tették, míg a magánkirándulásokon ajánlották. Megnehezítette dolgukat, hogy akkoriban mindössze a Rakamaz és Nagykálló irányába vezető országutak voltak kővel burkoltak. A városban Sóstó volt az egyik kedvelt célpontjuk.
Az első versenyt 1898. augusztus 20-án rendezték az egylet tagjai. A 30 kilométeres távversenyt a Rakamaz felé vezető országúton bonyolították le, míg a rövid távú versenyeket a nagykállói úton. Volt egy verseny külön az idegen egyletekbe tartozó, egy a saját tagjaik részére, míg egy közös, amit az egyleti tagsággal nem rendelkezők számára is nyitottá tettek. Mindegyik versenyszám távja 5000 méter volt. Befejezésül „lassú versenyt” rendeztek egy 60 méteres szakaszon. Az idegenek versenyén Rott János diadalmaskodott, aki a 30 kilométeres távot 1 óra 25 másodperc alatt teljesítette. Szintén Rott volt a győztese a rövid távú versenyeknek is. „Segítse a sportok istene ezt a derék egyesületet továbbra; acélozza meg versenyzőinek inait, hogy a kemény szabolcsi fiuk mellén még sokasodhassék a győzelmi metália”.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2019. augusztus 16. 16. o.)
Nyíregyházi kerékpárverseny 1929-ben
Országos bajnoki kerékpárverseny 1931-ben
"Az Országgyűlés − tisztelettel adózva a Rákóczi-szabadságharc emléke előtt -
II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé történő megválasztásának 315. évfordulója alkalmából
a 2019-es esztendőt II. Rákóczi Ferenc-emlékévvé nyilvánítja."
(32/2018. (XI. 27.) OGY határozat)
Ezzel az összeállítással tisztelgek az emlékév előtt:
2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.
 |
 |
 |
Szobrok. Művészek által megálmodott, különféle anyagokba zárt, vagy inkább kibontott csodák. Saját elhatározásból (az alkotás és az önkifejezés öröme), vagy megbízásból (élni is kell valamiből) életre kel az anyag, amelyben ott van a művész maga. (Szerencsés esetben a megbízói szándék és a művészi önkifejezés találkozhat.)
Szobrok. Esztétikai élményt nyújtanak, vagy éppen bosszantanak, mert nem szépek és nem a környezetükbe illőek. De ez mind szubjektív. Mert ami nekem tetszik, az másnak nem biztos és fordítva is. Éppen ezért néha kiszolgáltatottak. És nem csak a közízlésnek, hanem a politikának is (ami nem mindig egyezik a közakarattal). Így szobrokat avatnak, és néha döntenek, vagy legalábbis kiállítási parkokba száműznek letűnt korok örök mementóiként. Néha pedig a véleménynyilvánítás sajátos módjaként festékkel öntik le őket vagy modern barbárokként színesfémvadászok darabolják fel. Sorsuk és történetük van.
A szobrok az idők és korok néma tanúi. Jelenlétükkel az állítók korának visszfényei is. Gyönyörködtetnek vagy emlékeket hordoznak és idéznek. Jó esetben az emlékek felidézésére létrehozott szobrok is szépek, bár elsődlegesen nem ez a céljuk, hanem az emlékállítás. Emléket állítanak egy nagyobb vagy kisebb közösség életében fontos szerepet betöltő eseménynek, személynek, hogy évente legalább egyszer szónoklatok hangozhassanak el mellőlük és koszorúkkal ékesíthessék. Majd a koszorúk elhervadnak, de a szobrok maradnak. Mert tanúk ők. Márványba, kőbe, fába faragott és bronzba öntött jelek. Bárhol is legyenek, megállásra késztetnek.
Nyíregyháza szobrai is megállítanak. Mert jó felnézni Bessenyei ércbe öntött daliás alakjára, szemlélni a kecses Vénuszunk formás idomait és lenyűgözve állni a Hősök szobra alakjai által megelevenített dráma előtt. Szomorú idők emlékét idézi a csecsemőjét féltve magához szorító menekülő anya is, de Váci kitárt karjai mintha mindenkit ölelésre várnának, és boldogan fut apjához a Sóstói úti kórház parkjában egy leány. Benczúr most éppen az őszi várost álmodja palettájával és ecsetjével kezében, míg a szerelmesek talán még jobban összebújnak a Szabadság tér fái alatt. A díszszemlén léptető magyar huszárunk a régi nyíregyházi huszárok világába repít vissza bennünket, de a múlt üzenetét hordozza Károlyi és Petrikovits szobra is: ma is és mindenkor tenni kell városunkért! Szent István szobra előtt pedig a hazánkra gondoljunk és tegyük Kölcseyvel mi is szívünkre a kezünket és mondjuk vele együtt: „A haza minden előtt”.
Nyíregyháza szobrai. Nap, mint nap elmegyek mellettük. Kedvelem őket. Ismerem őket. Vigyázzunk rájuk, hogy megállva előttük újra és újra rácsodálkozzunk a szépre, vagy elmerülhessünk városunk múltjában.
(2011 októbere)
 |
 |
 |
