Menu
Features
Gantry 4 Framework
HTML5 and CSS3
-
Városalapító atyák szobra
"Tallózzunk mezején régen volt, dolgos időknek.
Ősök jönnek elém, homokon várost alapítók,
Kiknek erénye, miként a kis ablakon át az olajmécs.
Esti sötétségben szeliden hivogatja a vándort"(Vietórisz István: Tirpákok)
Nagy Benedek alkotása, 2001 -
Kossuth szobor
Betlen Gyula alkotása, 1912 -
Jusztícia szobra
Ismeretlen alkotó, 1871-1873 -
Magyar huszár szobra
Györfi Sándor alkotása, 1997
›
‹
- 1
- 2
- 3
- 4
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Kéry József építőmester emlékére 1.
Városunk utcáin barangolva a nevezetesebb középületek mellett számos olyan családi házat is felfedezhetünk, amelyek a 20. század első évtizedeiben épültek és helyi építőmesterek munkáját dicsérik, emlékét őrzik. Ezen építőmesterek sorában előkelő helyet foglal el Kéry József is, akinek számos épülete még ma is áll. Jelen írásunkkal e százötven évvel ezelőtt született építőmesterre emlékezünk.
Kéry József Kassán született 1871. február 26-án. 23 esztendősen telepedett le Nyíregyházán, amikor ide házasodott. Mivel felesége gyermekük születése után hat hónappal elhunyt, így 1898 őszén újra frigyre lépett. Közben 1897 márciusában egy hirdetményben adta a városlakók tudtára, hogy Budapesten építőmesteri oklevelet szerzett és elvállal minden „építési szakmába vágó” munkálatot a „legegyszerűbbtől kezdve a legkényelmesebb igényeknek megfelelő”-ig.
Építészi tevékenysége mellett számos szakmai és közéleti feladatot is vállalt, sőt neve amatőr színjátszóként is felbukkan a Nyírvidék lapjain. Propper Sámuel ipari vállalkozó felkérésére ő lesz az 1903-ban alapított cementárugyár műszaki vezetője. Amikor a gyárat 1910-ben részvénytársasággá alakították, akkor Kéry lett az egyik igazgatósági tag. 1914-től már önállóan foglalkozott cementáruk előállításával és forgalmazásával. Előbb igazgatósági tagja, majd több éven át elnöke volt a nyíregyházi kerületi munkásbiztositó pénztárnak, amelynek tisztségéről 1913-ban mondott le. Elnöke volt továbbá a nyíregyházi iparos olvasókörnek, az iparos ifjak egyletének, valamint az 1919-ben alakult Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt helyi szervezetének is az elnökévé választották. Ez utóbbi minőségében ő nyitotta meg azt a gyűlést, amely során Andor Endre nemzetgyűlési képviselőjelölt ismertette programját a Korona szálló erkélyéről 1920 májusában. Tagja volt a város képviselő-testületének is. Az 1920-as évek végén családjával Budapestre költözött és ott folytatta tovább építész tevékenységét.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. február 26. 8. o.)
Kéry József
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Aréna a Hárs vendéglő udvarán
A Hárs vendéglő egy időben nemcsak a vendéglátásáról volt nevezetes, hanem a helyi színháztörténet lapjaira is beírta magát, hiszen udvarán színjátszásra alkalmas arénát építettek.
Aki városunkban hódolni szeretett volna Thália papnőinek és papjainak, az az állandó kőszínház felépülte előtt elsősorban a vándorszíntársulatok alkalmi előadásait látogathatta. Ezek a társulatok előbb a nagyvendéglő (a mai Hősök terén állt, 1888-ban leégett) fogadószobájában majd az udvarán felépült, de csak három évig működő arénájában adták elő produkciójukat. Egy nyári színkör felépítésére kapott engedélyt Rosenzweig Dávid 1875 februárjában a városi szakosztály azon indoklásával, hogy a színjátszás „a közönségnek szellemi élvezetet és szórakozást nyújt, mint hogy jelenleg a városban színkör nincs, a város oly helyzetben ez idő szerint nincs, hogy színkört építhessen”. A Szabolcs című hetilap egyik márciusi száma már arról tudósított, hogy az aréna építésén „nagy eréllyel dolgoznak”, az télen is használható lesz, valamint a színi előadások mellett lovardának és táncteremnek is hasznosíthatják.
Az aréna nyitó előadásának eredetileg a Bánk bánt tervezték, helyette azonban Dóczy Lajos Csók című darabját adta elő Miklóssy debreceni színtársulata 1875. május 16-án. Az előadás nem nyűgözte le a helyi lap kritikusát, viszont a nagy hiányt pótló színkörnek csak a zajos padlózata ellen emelt kifogást. Krúdy Gyula novelláiban többször is felbukkan az aréna, amely alatt „azt a fából deszkázott épületet kell gondolni a Hársfa-vendéglő udvarán, amelyet a mai nemzedék már nem láthatott. Igazi vidéki színkör volt petróleumlámpásaival, fapadjaival, recsegő, ingadozó karzatával. A primadonna rizspora az első sorban ülő gavallérok fekete kabátjára repült, és a színésznők harisnyakötőinek színéről nem lehetett vitatkozás”.
Fellépett itt többek között Jászai Mari és Blaha Lujza is. A nemzet csalogányának a „De szeretnék rámás csizmát viselni” kezdetű népdal előadása akkora sikert aratott, hogy a Hárs cégére alá egy rámás csizmát festetett a vendéglős. Az arénát 1894-ben bontották le.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. február 19. 8. o.)
Blaha Lujza a Piros bugyelláris című népszínműben
(Kép: Képes Néplap és Politikai Híradó, 1879. január 12. 1. o.)
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
A Hárs vendéglőből rendőrség, majd kollégium
A Hárs vendéglőt Krúdy Gyula írásaiban gyakran „Hársfának” nevezte. Az ő soraival búcsúzunk attól a helytől, „ahol kimondhatatlanul jó volt a zónapörkölt délelőtt, és a sör olyan sárga, mint az aranypénzű nyárfa levele”. Az egykor szép napokat látott szállodát, vendéglőt, kávéházat és korcsmát utolsó bérlője, Herskovits Márton kínálta minden berendezésével megvételre 1904-ben. Az épületet végül a város vásárolta meg és a közbiztonság szolgálatába állította 1919-ben.
A rendőrség városunkban is a helyi hatóság rendfenntartó alakulataként működött 1919-ig. A városháza épületében biztosítottak számukra helyet, ami sokszor elég szűkösnek bizonyult. 1916 májusában Kiss Sándort nevezték ki a város főkapitányává, aki nagyon sokat tett azért, hogy a háborús majd a forradalmi időkben a helyi rendvédelem biztosított legyen. Ő szervezte meg 1917-ben a katonai rendőrséget is, amelynek laktanyául a városházán az ipartestület egykori tanácstermét alakították át, az udvaron pedig konyhát állítottak fel. E katonai rendőrök látták el ezután az utcai őrszolgálatot. Szintén az ő javaslatára, 1918 őszén 120 főre emelték a rendőrség létszámát. A kommün ideje alatt elvették tőle a rendőrség vezetését, de utána visszakapta azt.
Ismét ő szervezte újjá a rendőrséget, amelynek létszámát emelték, a detektív osztályát kibővítették és a tisztviselők számát is növelték. Az egykori Hárs vendéglő épületét alakították át laktanyává, irodává, börtönné és 1919 nyarán a városházáról ide tették át székhelyüket. Innen látták el a közbiztonságot egészen 1927-ig, amikor átköltöztek a ma is álló Bujtos utcai rendőrpalotába. 1928-tól tíz éven át a jegyzőtanfolyam céljaira vették igénybe az épületet, majd a háború végéig különböző városi hivatal működött benne. 1947 őszén a Benczúr Gyula népi kollégium tanulói vették birtokukba és lakták be 1986-ig. Ekkor a kollégisták új helyet kaptak, a sokat látott régi épületet pedig 1987-ben lebontották. Helyén épült fel Lengyel István tervei alapján a Hungária Biztosító székháza, amely 1991-ben Ybl-díjat kapott.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. február 12. 8. o.)
A Benczúr kollégium épületének bontása
(Fotó: Hudivók Róbert)
- Részletek
Ki mesélteti az utcákat?
2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.
Bevezető
 |
 |
 |
Szobrok. Művészek által megálmodott, különféle anyagokba zárt, vagy inkább kibontott csodák. Saját elhatározásból (az alkotás és az önkifejezés öröme), vagy megbízásból (élni is kell valamiből) életre kel az anyag, amelyben ott van a művész maga. (Szerencsés esetben a megbízói szándék és a művészi önkifejezés találkozhat.)
Szobrok. Esztétikai élményt nyújtanak, vagy éppen bosszantanak, mert nem szépek és nem a környezetükbe illőek. De ez mind szubjektív. Mert ami nekem tetszik, az másnak nem biztos és fordítva is. Éppen ezért néha kiszolgáltatottak. És nem csak a közízlésnek, hanem a politikának is (ami nem mindig egyezik a közakarattal). Így szobrokat avatnak, és néha döntenek, vagy legalábbis kiállítási parkokba száműznek letűnt korok örök mementóiként. Néha pedig a véleménynyilvánítás sajátos módjaként festékkel öntik le őket vagy modern barbárokként színesfémvadászok darabolják fel. Sorsuk és történetük van.
A szobrok az idők és korok néma tanúi. Jelenlétükkel az állítók korának visszfényei is. Gyönyörködtetnek vagy emlékeket hordoznak és idéznek. Jó esetben az emlékek felidézésére létrehozott szobrok is szépek, bár elsődlegesen nem ez a céljuk, hanem az emlékállítás. Emléket állítanak egy nagyobb vagy kisebb közösség életében fontos szerepet betöltő eseménynek, személynek, hogy évente legalább egyszer szónoklatok hangozhassanak el mellőlük és koszorúkkal ékesíthessék. Majd a koszorúk elhervadnak, de a szobrok maradnak. Mert tanúk ők. Márványba, kőbe, fába faragott és bronzba öntött jelek. Bárhol is legyenek, megállásra késztetnek.
Nyíregyháza szobrai is megállítanak. Mert jó felnézni Bessenyei ércbe öntött daliás alakjára, szemlélni a kecses Vénuszunk formás idomait és lenyűgözve állni a Hősök szobra alakjai által megelevenített dráma előtt. Szomorú idők emlékét idézi a csecsemőjét féltve magához szorító menekülő anya is, de Váci kitárt karjai mintha mindenkit ölelésre várnának, és boldogan fut apjához a Sóstói úti kórház parkjában egy leány. Benczúr most éppen az őszi várost álmodja palettájával és ecsetjével kezében, míg a szerelmesek talán még jobban összebújnak a Szabadság tér fái alatt. A díszszemlén léptető magyar huszárunk a régi nyíregyházi huszárok világába repít vissza bennünket, de a múlt üzenetét hordozza Károlyi és Petrikovits szobra is: ma is és mindenkor tenni kell városunkért! Szent István szobra előtt pedig a hazánkra gondoljunk és tegyük Kölcseyvel mi is szívünkre a kezünket és mondjuk vele együtt: „A haza minden előtt”.
Nyíregyháza szobrai. Nap, mint nap elmegyek mellettük. Kedvelem őket. Ismerem őket. Vigyázzunk rájuk, hogy megállva előttük újra és újra rácsodálkozzunk a szépre, vagy elmerülhessünk városunk múltjában.
(2011 októbere)
 |
 |
 |
