12
ápr.
2019
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Nyíregyháza „országos hírű főrabbija” 2.
Dr. Bernstein Béla ünnepélyes beiktatásának napja este a Korona nagytermében tartott, mintegy négyszáz fős bankettal ért véget. A köszöntők sorában Paulik János evangélikus lelkész kifejezte szimpátiáját „új kollégája” iránt, akivel együtt munkálkodhatnak a városra jellemző vallási felekezetek közötti béke ápolásán.
Így vette kezdetét papi szolgálata Nyíregyházán annak a férfinak, aki Várpalotán született 1868. január 7-én, aki Lipcsében lett bölcsészdoktorrá, akit 1892-ben Budapesten avattak rabbivá, és aki a szombathelyi főrabbiságot hagyta ott a nyíregyháziak hívására. A dolgos hétköznapok során bebizonyosodott, hogy jó döntés volt a főrabbivá választása, hiszen Bernstein nem csak hittársai, hanem városa javát is szolgálta. Az egyik virilis tag megbízottjaként már 1912-től tagja a városi képviselő-testületnek, majd 1917-ben ő lesz az első pap városunkban, akit képviselővé választottak és az újraválasztásoknak köszönhetően majd csak a zsidótörvények fosztották meg mandátumától 1942-ben.
„Amilyen rajongó lélekkel, telve idealizmussal áll a szószéken, ugyanolyan lelkes odaadással szolgál minden közügyet. Fanatikusa az igazságnak, a jónak, a szépnek”- írták róla a Nyírvidékben 1932-ben, amikor a papi működésének 40. évfordulójának megünneplésére készültek. Ekkorra már több jótékonysági és kulturális egyletben vállalt szerepet, szívügye volt az oktatás és aktív volt városi képviselőként is. Javasolta pl., hogy a város helyezzen el ismertető táblákat a nemzetünk vagy városunk nagyjairól elnevezett utcanevek mellett, s nevéhez fűződik a zsidó kórház létesítésének a gondolata is. Mindezek mellett országosan elismert hittudós és történész tevékenységet végzett. Legismertebb művében, amelyhez Jókai Mór írt előszót, a magyar zsidók 1848-1849-es szerepvállalását mutatta be.
1944-ben ő is hittársai sorsában osztozott: bibliájával vonult a gettóba, majd onnan az auschwitzi haláltáborba. Nevét ma városában tér, a lakóháza előtti botlatókő, a zsinagógában emléktábla és sokak emlékezete őrzi.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2019. április 12. 16. o.)
Dr. Bernstein Béla emléktáblája
05
ápr.
2019
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Nyíregyháza „országos hírű főrabbija” 1.
Dicsőségesen vonult be nem csak a zsidó hitközség, hanem a városunk történetébe is az a 110 évvel ezelőtti nap, amikor dr. Bernstein Béla főrabbit beiktatták hivatalába. Pedig 1909. április 20-án még nem tett le semmit sem a hitközség, sem a város asztalára. 1908 novemberében is csak egy próbaszónoklat erejéig jelent meg a városban, amit hosszas gondolkodás és tárgyalások után fogadott el, hiszen Szombathely zsidósága is megbecsülte őt és elismerte munkásságát. Azon az őszi napon azonban mindenkit meggyőzött és a későbbi választáson egységesen sorakozott fel mellé az addig megosztott és pártoskodó helyi Statusquo Izraelita Hitközség is, amely ezzel a döntésével a Friedmann Károly 1905 decemberében bekövetkezett halála óta üresen álló pozíciót töltötte be.
A hitközség küldöttsége Rakamazig ment új főrabbija elé, hogy együtt tegyék meg a hátralévő utat. A vasútállomáson pedig dr. Rosenberg Emil hitközségi elnök után Májerszky Béla polgármester köszöntötte, majd a város díszhintaja vitte a fellobogózott vasúti úton új szolgálati helyére, a Szarvas utcai zsinagógába. Diadalkapun át érkezett meg a templomhoz, ahol egy szép beszéd kíséretében átadták neki annak kulcsait. Az ünnepség a Szózat eléneklésével kezdődött, majd egy imát követően Ádler Illés budapesti főrabbi mondott beiktató beszédet, mely után az új főrabbi székfoglalója következett. Bernstein mindenekelőtt az Örökkévaló kegyelmének adott hálát, hogy e „nagy és tekintélyes hitközségnek” lehet papja, és híveinek is megköszönte a megválasztása során tanúsított magatartását, mely „fenséges ténye mindenkor életem egyik legszebb emléke” marad. Programadásában arra is kitért, hogy a hitközség lelki vezetése mellett „legjobb tehetségemmel kívánom szolgálni e nemes vármegye és város érdekét” is. Hittársainak társadalmi létét egy palotához hasonlította, melynek két pillére „a vallásosság és a hazaszeretet”. Ezért fog munkálkodni és erre buzdítja őket is. E gondolatokat megerősítve a templomi ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2019. április 5. 16. o.)
Dr. Bernstein Béla
(1868-1944)
Méltóképpen őrizzük az emlékét
A Magyar Országgyűlés II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé történő megválasztásának 315. évfordulója alkalmából a 2019-es esztendőt II. Rákóczi Ferenc-emlékévvé nyilvánította. A nagyságos fejedelem 343 évvel ezelőtt ezen a napon született. Ebből az alkalomból tekintsük át, hol állítottak emlékjeleket tiszteletére megyénk mai területén.
A történelmi Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegyék területe ezer szállal kötődött a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharchoz, ahogyan ezt az egyik helyi lapban is megfogalmazták 1930-ban: „Rákóczit nem vármegyénk adta a hazának, de az ő nagyra hivatott vállalkozásának a mi felsőtiszai lelkes népünk adott indítást. Itt verődött össze először seregének magva, a felkelés első csatáját győzelmesen itt vívta, legbiztosabb várát Ecsedben bírta s a szabadságharc letört zászlaját is itt hajtotta földre a kuruc sereg, a nagymajtényi síkon”.
A legmonumentálisabb szobra Esze Tamás földjén, Tarpa főterén látható. Bíró Lajos lovas szobrát a szabadságharc kirobbanásának 300. évfordulója alkalmából leplezték le. A településen még két dombormű idézi Rákóczi Esze Tamással való találkozását, illetve a zászlóbontást. Ne felejtkezzünk el a jobbágyból brigadérossá lett Esze egész alakos kőszobráról sem, amely Tarpán kívül még Mátészalkán látható. Az első győztes csatára a Tisza mindkét oldalán emlékoszlop figyelmeztet, így fejet hajthatunk Tiszabecsnél és a határ túloldalán a tiszaújlaki turulmadaras emlékműnél is. A tiszabecsi győzelmet követően Rákóczi csapataival 1703. július 16–17-én, Naménynál kelt át a Tiszán. Július 18-án itt bocsátotta ki a szabadságharc második kiáltványát. Így a fejedelem emlékét őrzi „Bereg kapujának” gimnáziuma, amelynek épülete előtt Ócsai Károly mellszobrát állították fel, míg a Rákóczi parkban Kovács Ferenc Vajáról áthelyezett szobra látható.
Bíró Lajos: II. Rákóczi Ferenc (Tarpa, 2003.)
Vaját a Vay család, különösen Vay Ádám öröksége a kuruc hagyományok hűséges őrzésére és ápolására predesztinálta. A település gyöngyszeme a 2003-ra szépen felújított várkastély, ahol II. Rákóczi Ferenc két alkalommal is megfordult. Egyedülálló a kastély parkjában látható kuruc szoborpark, ahol a szabadságharc híres személyeinek bronzba öntött és kőbe faragott alakjai között Rákóczi szobrát, E. Lakatos Aranka alkotását is felfedezhetjük. Ugyanitt állították fel 2011-ben a majtényi zászlóletétel emlékművét, Nagy Lajos Imre alkotását is. Vajára szállították haza lengyel földből Vay Ádám földi maradványait is. Holló Barnabás síremléke a református templom előtt található.
Kuruc szoborpark Vaján
A kuruc szabadságharc kitörésekor a Szabolcs vármegyei nemesség egy része a kisvárdai várban talált menedéket. Mivel a naményi pátenst vivő hírnököt nem engedték be és Vay László próbálkozása sem sikerült a nemesség átállítására, ezért 1703. július 19-én a kurucok megkezdték a vár körülzárását. 300 évvel később erre is emlékeztek, amikor a vár falán leleplezték Györfi Sándor domborműves emléktábláját. A városban még egy mellszobra is van Rákóczinak, Búza Barna alkotását 1985-ben állították fel.
Rákóczi négy alkalommal is járt a Szatmár megyei Ecseden. Ennek emlékét őrzi az 1930-ban, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében felállított emlékoszlop a református templom előtt. Nagykálló is méltó módon őrzi a fejedelem emlékét, hiszen a főterén Nagy Lajos Imre bronz mellszobra int megállásra, de Rákóczi neve olvasható a református templom előtti millenniumi emlékoszlopon is.
Nagy Lajos Imre: II. Rákóczi Ferenc szobra Nagykállóban
Szobrok őrzik még Rákóczi alakját Berkeszen, Fényeslitkén, Nagykállón és Tornyospálcán, míg emléktáblákon Bujon, Dögén, Nyíregyházán és Újfehértón fedezhető fel az arcképe. A megyében található emlékjelek teret és lehetőséget adnak a megemlékezéseknek, a tiszteletadásnak és a hagyományápolásnak, amelyre a Rákóczi-emlékév is hivatott.
(Megjelent: Kelet-Magyarország, 2019. március 27. 5. o.)
(Ajánlom)
AMIRŐL AZ UTCÁK MESÉLNEK
Kötetbemutató
A kötetet Kujbusné dr. Mecsei Éva igazgatónő mutatta be 2018. december 5-én a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban. A borítót Szabó Ákos tervezte.
AZ OLVASÓHOZ
Nyíregyháza Megyei Jogú Város hivatalos hetilapjában, a Nyíregyházi Naplóban 2013 októberében helytörténeti rovat indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat írásaiban hétről hétre várostörténeti kalandozásra hívtam az olvasókat, hogy egy képzeletbeli séta keretében járják be a város utcáit, tereit, s közben idézzék fel a közterület névadásának történetét, nevezetességeit. Célként a város történetének és értékeinek színes, érdeklődést felkeltő írásokkal történő megismertetését tűztem ki. A visszajelzések alapján nagyon népszerű a lapnak ez a sorozata, és többen jelezték, hogy szeretnék könyv alakban is kezükbe fogni a megjelent cikkeket. Ez a kívánalom adta a kötet megírásának és megjelentetésének a gondolatát.
Nyíregyháza emlékjelekben gazdag város. Utcáin és terein nevezetes épületek, szobrok és emléktáblák késztetnek megállásra, a várostörténeti múlt egy-egy darabjának a megismerésére, valamint a személyes emlékek felidézésére. Így a könyv fő szerkesztési elvéül a terek és az utcák térbeli elhelyezkedését vettem alapul, vagyis a terek és a belőlük kiinduló utcák egy olyan egységet alkotnak, amelyet az olvasók képzeletben, vagy akár a valóságban is bejárhatnak. Azon belül korabeli képeslapok, fotók és egyéb illusztrációk segítségével mutatom be az adott terület várostörténeti szempontból különleges értékeit, érdekességeit. Mivel a kötetben több helyen átfedés van, így a kapcsolódási pontokat () jellel jelöltem. Az írások és a képek rendezése során egy olyan várostörténeti képeskönyv megalkotása lebegett a szemem előtt, amely egyaránt érdekes lehet a városlakóknak és az idelátogató, érdeklődő turistáknak is.
A rovat eddig megjelent több mint 250 része is bizonyítja, hogy a város gazdag múlttal rendelkezik, amelynek a feltárásán és megismertetésén sokan fáradoztak egykor és sokan dolgoznak ma is. Közülük most csak egy személyt emelnék ki név szerint, hiszen a Margócsy Józseffel való találkozások sok inspirációt adtak várostörténeti kutatómunkámhoz, valamint az Utcák, terek, emléktáblák című köteteit alapvető forrásként használtam a sorozat cikkeinek elkészítéséhez. A kötettel az ő emléke előtt is szeretnék fejet hajtani.
Bízom abban, hogy a kötet méltó tisztelgés a város újratelepítői előtt is, akik „hitből és homokból” várost alapítottak, különböző kiváltságokat szereztek és felvirágoztatták azt.
Köszönöm szépen mindazoknak a segítségét, akik a kötet megjelenéséhez bármilyen formában hozzájárultak. Különösen hálával tartozom a kézirat lektorainak, Kujbusné Mecsei Évának és Bene Jánosnak.
Ilyés Gábor
(A kötet megrendelhető: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)
