HELYISMERETI TÁBOR
Menu
Features
Gantry 4 Framework
HTML5 and CSS3
-
Városalapító atyák szobra
"Tallózzunk mezején régen volt, dolgos időknek.
Ősök jönnek elém, homokon várost alapítók,
Kiknek erénye, miként a kis ablakon át az olajmécs.
Esti sötétségben szeliden hivogatja a vándort"(Vietórisz István: Tirpákok)
Nagy Benedek alkotása, 2001 -
Kossuth szobor
Betlen Gyula alkotása, 1912 -
Jusztícia szobra
Ismeretlen alkotó, 1871-1873 -
Magyar huszár szobra
Györfi Sándor alkotása, 1997
›
‹
- 1
- 2
- 3
- 4
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
„Békét, szeretetet hirdetett egy emberöltőn át”
A nyíregyházi evangélikus gyülekezet kiváló lelkészeinek sorában ott tündököl Paulik János neve is, aki 155 évvel ezelőtt, 1866. június 21-én született a felvidéki Ipolyszelén. Rimaszombaton és Selmecbányán végezte a gimnáziumi, Eperjesen pedig a teológiai tanulmányait, 1889-ben avatták lelkésszé. Aszódon segédlelkészkedett, majd 1891-től Budapesten, a Deák téri evangélikus gyülekezetnek lett a hitoktató lelkésze. A nyíregyházi gyülekezet 1900-ban választotta meg, Geduly Henriknek lett a lelkésztársa.
Az őt különböző évfordulók alkalmából köszöntők, majd a koporsója mellett a búcsúztatók az elsők között emelték ki életútjából a szónoki tehetségét, amellyel igehirdetéseit, alkalmi beszédeit előadta, amelyeket a más vallásúak is szívesen hallgattak. Geduly műremekeknek nevezte azokat. Kiemelik továbbá, hogy „ezrek és ezrek lelkéhez, szívéhez volt hozzáforrva”. Amikor 1929 októberében lelkészi szolgálatának 40 éves jubileumát ünnepelték, akkor dr. Kállay Miklós főispán a címben olvasható mondattal foglalta össze életútját. Születésének 70. évfordulóján Szohor Pál polgármester a „békesség városának” nevezte Nyíregyházát, amelyet az egyházak lelkészei tartanak fenn, köztük Paulik János is.
Lelkészi munkásságát harmonikusan egészítette ki irodalmi tevékenysége. 1895-től 1900-ig szerkesztette az Evangélikus Családi Lapokat. Több mint harminc dolgozata, tanulmánya jelent meg. Egyházi és hazafias beszédeinek gyűjteményét „Isten felé” címmel jelentette meg 1929-ben. Ennek előszavában fogalmazta meg: „Legboldogabb óráim közé sorolom azokat az órákat, amelyeket a szószéken töltöttem el”.
Közegyházi ügyek intézésében is tevékeny részt vállalt. Többek között 1918 és 1933 között elnöke volt a Magyar Evangélikus Lelkészegyesületnek és sokat köszönhet neki az egyházi énekügy is. Egész lényét az éneknek, a zenének a szeretete hatotta át. 1937-ben a kormányzó érdemei elismeréseképpen kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. 1939. február 3-án hunyt el, sírja az Északi temetőben található.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. június 18. 16. o.)
Paulik János (1866-1939)
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Dr. Sarvay Tivadar születésének 130. évfordulójára
Sorozatunkban már több alkalommal mutattuk be a Jósa András Oktatókórház egykori kiváló orvosait. Ezúttal dr. Sarvay Tivadar születési évfordulója kínálta az alkalmat, hogy a panteon egy újabb életút rövid ismertetésével bővüljön.
A belgyógyászat főorvosa 1891. június 20-án született Kisvárdán. Az Evangélikus Főgimnázium tanulójaként tett érettségi vizsgálatot 1908-ban. „Mindnyájunkat hazafiságra neveltek, amely alatt az értendő, hogy a hazáért tanulni, dolgozni és ha szükséges, áldozatokat kell hozni”- vallotta egy beszédében volt iskolájáról 1956-ban. A budapesti orvostudományi egyetemen diplomázott 1913-ban, majd katonaorvosként részt vett az első világháborúban, az orosz és az olasz fronton igyekezett a sebesülteken segíteni. Ezután klinikai tanársegéd volt, majd németországi tanulmányúton gyarapította tudását. 1925-ben nevezték ki az Erzsébet közkórház belgyógyász főorvosának.
Sarvay az 1910-es évek során önállósult belgyógyászat élén olyan elődök örökségét vette át, mint dr. Lórencz Gyula, dr. Dohnál Jenő és dr. Mikecz Miklós. Dr. Jakó János szerint „széles látókörű, minden új iránt érdeklődő és fogékony, a lényeget hamar felismerő, nagy tudású, tapasztalt belgyógyász, aki maga volt a kiegyensúlyozott nyugalom és szakmai biztonság, aki a hibákra és tévedésekre is szelíden, mosolyogva figyelmeztetett”. Egyik fő témája a tuberkulózis volt, amelyről írt tanulmányokat és felvilágosító előadásokat is tartott a város középiskoláiban. Tanítványai révén, mint pl. dr. Mandula Sándor, dr. Vigváry László és dr. Kemény Lajos, hozzájárult a megyei tüdőbeteg-ellátás megteremtéséhez is.
1957 és 1959 között a kórház igazgatói tisztét is ellátta. 1961-ben vonult nyugalomba, de nem szakadt el az egészségügytől, haláláig gyógyító munkát végzett. 1972. április 22-én hunyt el. „Lelkiismeretes munkájával, emberi magatartásával nagy megbecsülést szerzett úgy magának, mint kórházunknak” – olvashatjuk egykori munkahelyének gyászjelentésében. Emléktábláját, Tóth Sándor szobrászművész alkotását 2001-ben leplezték le.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. június 11. 16. o.)
Tóth Sándor: Dr. Sarvay Tivadar (2001)
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Történelmi séta a Hősök terén
A Hősök terének már a korábbi névadásai is különböző történelmi korszakokba repítenek vissza bennünket. Legelső ismert elnevezését még abban az időben kapta, amikor a fát árusítók hangja töltötte be a teret: „fa-piacz”. Ezt követően a tér reprezentatív épületéről előbb Megyeház majd Vármegyeház térnek nevezték, amellyel a település megváltozott közigazgatási szerepére is utaltak. Az épületbe lépve láthatjuk a tervezőjének, Alpár Ignácnak, valamint Kállay András főispánnak a mellszobrát, akinek hivatali ideje alatt épült fel a megyeháza. Az épület előtt elhaladók pedig Lónyay Menyhért és Kállay Miklós miniszterelnökök mellszobraira, valamint Kölcsey Ferenc bronzalakjára vethetnek egy pillantást.
Következő elnevezését a város itt felállított első köztéri szobráról kapta: Bessenyei tér. Ezt a nevet még azután is megőrizte, miután Kallós Ede szobrát áthelyezték, a helyén pedig felállították a mai névadás alapjául szolgáló köztéri alkotást, Kisfaludi Strobl Zsigmond Hősök szobrát. A nagy háborúnak és Szabolcs vármegye mintegy hétezernyi elesett hősének emléket állító monumentális alkotást 1928 októberében, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében leplezték le.
Bizonyára sokan felhördültek, amikor a tér névadójául Beloianniszt, a görög kommunista mozgalom mártírját választották, majd a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából pedig ennek az eseménynek állítottak emléket a tér nevének átkeresztelésével. Mai nevét a rendszerváltozás óta viseli. Itt róhatjuk le kegyeletünket a m. kir. II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred Don-kanyarba induló majd ott elesett katonái, valamint Vén Zoltán előtt, akiknek emlékét táblák őrzik a megyeháza épületén. Szintén a téren található az ’56-os forradalomnak és helyi mártírjainak emléket állító zászlókő.
Ez a történelmi múltidézés zárul be a mai napon, amikor leleplezik a Nemzeti összetartozás emlékművét, amely előtt egy pillanatra lehajthatjuk fejünk a trianoni békediktátumot idézve, majd elmélkedhetünk Wass Albert gondolatán: „Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez”.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. június 4. 16. o.)
Szabolcs vezér és Szent István szobrai a megyeháza homlokzatán találhatóak
Sirpa Ihanus: Alpár Ignác (2005)
Nagy Lajos Imre: Kállay András (2006)
Györfi Sándor: Gróf Lónyay Menyhért (2000)
Gömbös László: Kállay Miklós (1994)
A II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred emléktáblái
Biró Lajos: Kölcsey Ferenc (2008)
Kisfaludi Strobl Zsigmond: Hősök szobra (1928)
Makoldi Sándor: A nemzeti összetartozás emlékműve (2021. június 4.)
Györfi Sándor: 1956-os zászlókő (2006)
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Gyoroki Pál festőművész 1931-es kiállításához
Dr. Bencs Kálmán polgármester egy portrékiállítást nyitott meg 1931. április 5-én, húsvét első napján. A kiállítóteremmé alakított városháza díszterme sok látogatót vonzott a kiállítás egy hete alatt. Talán a téma keltette fel az érdeklődők figyelmét, hiszen Gyoroki Pál festőművész portréi többségében helyi személyeket ábrázoltak.
Az ifjú festőművész Gyurkó Pál néven látta meg a napvilágot 1904. július 23-án Békéscsabán. 1925-ben felvételt nyert a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, azonban a második szemeszterre anyagi okok miatt már nem tudott beiratkozni. A főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként bontogatta szárnyait. Rudnay igyekezett a szegénysorsú tanítványait felkarolni, ebben sietett segítségére Nyíregyháza városa is, amikor 1931 nyarán Sóstón egy művésztelepet létesítettek. Valószínűleg ő szervezte meg Gyoroki számára a nyíregyházi személyeket ábrázoló portrék elkészítésének a lehetőségét is.
A kiállításon a következő helyi személyekről készült olajfestményeket tekinthették meg az érdeklődők: Bencs Kálmán polgármesterét, a felesége Bencs Kálmánnéét, Geduly Henrik evangélikus püspökét, Paulik János evangélikus lelkészét, Paulik Melitta az evangélikus leányegylet elnökéét, Molnár Rózsi rajztanárnőét, Ruhmann Andor ny. iskolaigazgatóét, valamint a képünkön látható Kardos István kultúrtanácsnokét. Erről írta a Nyírvidék tudósítója: „Akik ismerték Kardos Istvánt, azok tudják csak értékelni, hogy a művész ecsetje milyen mesteri munkát produkált”. Ez a festmény ma is látható a városháza épületében.
A helyi lap tudósítója így összegezte véleményét: „Meggyőződéssel valljuk, hogy Gyoroki nevét rövidesen magas szárnyalásra fogja felkapni a hír”. S valóban: a művész ezután részt vett egy olaszországi tanulmányúton, majd Budapesten telepedett le, ahol műtermet nyitott és a 1930-as évek egyik foglalkoztatott portréfestőjévé vált. Megfestette a korszak miniszterelnökeinek és a kormányzónak a portréit is. A második világháború után mellőzött festő Tokajban telepedett le, itt is hunyt el 1972. szeptember 26-án.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. május 28. 8. o.)
Gyoroki Pál: Kardos István (1931)
- Részletek
Ki mesélteti az utcákat?
2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.
Bevezető
 |
 |
 |
Szobrok. Művészek által megálmodott, különféle anyagokba zárt, vagy inkább kibontott csodák. Saját elhatározásból (az alkotás és az önkifejezés öröme), vagy megbízásból (élni is kell valamiből) életre kel az anyag, amelyben ott van a művész maga. (Szerencsés esetben a megbízói szándék és a művészi önkifejezés találkozhat.)
Szobrok. Esztétikai élményt nyújtanak, vagy éppen bosszantanak, mert nem szépek és nem a környezetükbe illőek. De ez mind szubjektív. Mert ami nekem tetszik, az másnak nem biztos és fordítva is. Éppen ezért néha kiszolgáltatottak. És nem csak a közízlésnek, hanem a politikának is (ami nem mindig egyezik a közakarattal). Így szobrokat avatnak, és néha döntenek, vagy legalábbis kiállítási parkokba száműznek letűnt korok örök mementóiként. Néha pedig a véleménynyilvánítás sajátos módjaként festékkel öntik le őket vagy modern barbárokként színesfémvadászok darabolják fel. Sorsuk és történetük van.
A szobrok az idők és korok néma tanúi. Jelenlétükkel az állítók korának visszfényei is. Gyönyörködtetnek vagy emlékeket hordoznak és idéznek. Jó esetben az emlékek felidézésére létrehozott szobrok is szépek, bár elsődlegesen nem ez a céljuk, hanem az emlékállítás. Emléket állítanak egy nagyobb vagy kisebb közösség életében fontos szerepet betöltő eseménynek, személynek, hogy évente legalább egyszer szónoklatok hangozhassanak el mellőlük és koszorúkkal ékesíthessék. Majd a koszorúk elhervadnak, de a szobrok maradnak. Mert tanúk ők. Márványba, kőbe, fába faragott és bronzba öntött jelek. Bárhol is legyenek, megállásra késztetnek.
Nyíregyháza szobrai is megállítanak. Mert jó felnézni Bessenyei ércbe öntött daliás alakjára, szemlélni a kecses Vénuszunk formás idomait és lenyűgözve állni a Hősök szobra alakjai által megelevenített dráma előtt. Szomorú idők emlékét idézi a csecsemőjét féltve magához szorító menekülő anya is, de Váci kitárt karjai mintha mindenkit ölelésre várnának, és boldogan fut apjához a Sóstói úti kórház parkjában egy leány. Benczúr most éppen az őszi várost álmodja palettájával és ecsetjével kezében, míg a szerelmesek talán még jobban összebújnak a Szabadság tér fái alatt. A díszszemlén léptető magyar huszárunk a régi nyíregyházi huszárok világába repít vissza bennünket, de a múlt üzenetét hordozza Károlyi és Petrikovits szobra is: ma is és mindenkor tenni kell városunkért! Szent István szobra előtt pedig a hazánkra gondoljunk és tegyük Kölcseyvel mi is szívünkre a kezünket és mondjuk vele együtt: „A haza minden előtt”.
Nyíregyháza szobrai. Nap, mint nap elmegyek mellettük. Kedvelem őket. Ismerem őket. Vigyázzunk rájuk, hogy megállva előttük újra és újra rácsodálkozzunk a szépre, vagy elmerülhessünk városunk múltjában.
(2011 októbere)
 |
 |
 |
