Amiről az utcák mesélnek…

„Mars ki, ruszki!” – Az 1956-os forradalom nyíregyházi eseményei 1.

A város immár évek óta a Hősök terén tartja ünnepi megemlékezését az 1956-os forradalom alkalmából. A helyi forradalmi események ezen a téren kezdődtek, és itt leplezték le az 50. évforduló alkalmából a város ’56-os emlékművét is.

Az akkor még Beloiannisz nevét viselő térre október 26-án, a délelőtti órákban futottak be azok a gépkocsik, amelyekről Miskolcról érkező diákok és bányászruhás munkások szálltak le. A kezükben nemzetiszínű zászlókat tartó forradalmárok intéztek először beszédet a megyeháza előtt egyre nagyobb számban gyülekező emberekhez. Már mindenki tudott a fővárosi eseményekről és izgatottan hallgatták a borsodi munkástanács követeléseit. Végül a miskolciak biztatására elhatározták, hogy leverik a közelben lévő Irodaház tetején lévő vörös csillagot.

A szocialista realizmus alkotómódszerével készült és 1954-ben átadott épület tetejére néhányan felmentek, hogy leszereljék a megszálló hatalom jelképét. Budai András segítségével végül sikerült a terv végrehajtása és nagy üdvrivalgás közepette ledobták a vörös csillagot. A helyére Tomasovszky András egy nemzetiszínű lobogót tűzött ki. Közben befordult a térre a Sóstó felől érkező villamos, amelyet a tömeg megállított. A villamos tetejére felkapaszkodott egy nő és a Nemzeti dal elszavalásával hevítette tovább a forradalmi hangulatot, a kalauz pedig leszerelte a villamoson lévő deszkatáblát, amelyen a „Világ proletárjai egyesüljetek” felirat volt olvasható. A szavalat után a jelenlévők elénekelték a Himnuszt.

A tömeg a térről Budai, Tomasovszky és Szilágyi László vezetésével a Kossuth Gimnázium felé vette az irányt. A gimnázium felé igyekvő tüntetők először Kossuth-nótákat énekeltek, majd a Luther-ház elé érve elkezdték skandálni a „Mars ki, ruszki!” és az „Aki magyar velünk tart!” jelszavakat. A középiskolás diákok egy csoportja Dandos Gyula diákvezér kezdeményezésére csatlakozott a tüntetőkhöz. A néhány száz fős tömeg innen a közelben lévő Kozák lovas szoborhoz vonult.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. október 22. 16. o.)

'56-os emlékjelek nyomában

Amiről az utcák mesélnek…

Száz éve vette fel Kossuth nevét az Evangélikus Főgimnázium

Az Evangélikus Főgimnázium kormányzó tanácsának tagjai 1921-ben úgy határoztak, hogy az intézetet Kossuth Lajosról nevezik el. Tették ezt azzal a céllal, hogy „ezzel is emlékeztessük tanítványainkat ama kötelességekre, amelyek várnak reájuk Nagy-Magyarország visszaállításában”. Kossuth kultuszának ápolása a gimnáziumban azonban nem ezzel a névadással kezdődött.

1889. március 15-én a forradalomra emlékezők az ünneplést egy bankettel zárták. Bencs László városi tanácsnok felszólalásában javaslatot tett egy ezer forintos alapítvány létesítéséről, amelynek kamatjából az Evangélikus Főgimnáziumnak azt a nyolcadik évfolyamos tanulóját jutalmaznák évenként, „ki magát a magyar történelem tanulásában leginkább kitünteti”. A jelenlévők e hazafias indítványt nagy lelkesedéssel fogadták és nyomban adakoztak is a nemes célra. 1890 augusztusában levelet intéztek a „Nagy Hazánkfiához”, akitől engedélyt kértek nevének fölvételére. Kossuth 1890. szeptember 30-án kelt válaszlevelében adta hozzájárulását. A „Kossuth Lajos emlékalapítvány. 1848” első díjazottja Adamovics András volt, akinek 1891. március 15-én adták át az ötven forintos jutalmat. Az alapítólevélben kiemelték, hogy a díjazás egyetlen szempontja lehet: „Erkölcsi tulajdonok lépjenek versenyre egymással s győzzön a jobb”. A következő tanévtől minden évben megadtak egy magyar történelmi témájú dolgozatcímet, melynek elkészítésével pályázhattak a diákok a díj elnyerésére.

Kossuth halálának gyászünnepélyén Porubszky Pál tanár méltatta az elhunyt „halhatatlan hazafias érdemeit s lángoló honszerelmét”. Születésének a 100. évfordulója alkalmából pedig az ifjúsági Bessenyei Kör rendezett emlékünnepet. 1912. szeptember 29-én, Betlen Gyula Kossuth szobrának leleplezési ünnepségén Leffler Sámuel igazgató e szavak kíséretében helyezte el a gimnázium koszorúját: „Kossuth Lajos nagy lelkének világossága, lángoló hazaszeretete, legyen mindenkor –időtlen időkig – követendő példányképe és vezére a gondjainkra bízott magyar ifjúságnak”.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. október 15. 16. o.)

 Berki Nándor emléktábláját 1956-ban leplezték le

Amiről az utcák mesélnek...

Dr. Lórencz Gyula születésének évfordulójára

A Jósa András Kórház tudós gyógyító osztályvezető főorvosainak 2001-ben leleplezett emléktábláján felfedezhető dr. Lórencz Gyula arcképe is. A Tóth Sándor által készített érmén egy „nemes, áldásos, munkás” életű ember portréja látható, aki 175 évvel ezelőtt, 1846. október 6-án született a felvidéki Eperjesen. Orvosdoktori oklevelét 1872-ben szerezte Pesten. A következő évtől a vármegyei fenntartású nagykállói szükségkórházban dr. Jósa András alorvosa lett, ők ketten látták el a betegeket.

Jósát 1884-ben vármegyei főorvosnak nevezték ki, helyére dr. Kállay Rudolf érkezett a nagykállói kórházba, amelynek 1887-től igazgató főorvosa lett. Kállay és Lórencz szakmai pályafutása innentől kezdve életük végéig össze fonódott. Egy kórházi betegforgalmi jelentés mindkettőjüket „orvos és sebésztudor, szülész és szemész” titulussal ruházta fel. A munkamegosztásuk szerint a sebészeti esetek inkább Kállay, míg a belgyógyászatiak Lórencz kezébe kerültek. 1899-ben együtt érkeztek Nyíregyházára, hogy az akkor megnyíló Erzsébet közkórházban Kállay igazgató legyen, Lórencz pedig osztályos orvosként, majd főorvosként tevékenykedjen. 1910-ben külön belgyógyászati és sebészeti osztályt létesítettek a kórházban. Az előbbi élére dr. Lórencz Gyula főorvost állították. Akkoriban az osztályához tartozott a heveny fertőző, bőr és bujakóros, illetve tuberkulotikus részleg is. 1913. augusztus 30-án helyettes igazgató főorvosnak nevezték ki. Munkájának elismeréseként a Ferenc József-rend lovagjává választották.

A főorvos hosszas szenvedés után, 1915. április 4-én hunyt el. Nekrológjában megfogalmazták, hogy munkássága során „arra törekedett, hogy fáradhatatlan szorgalmát, nagy tudását és szakértelmét s kiváló tehetségét a szenvedő embertársai javára gyümölcsöztesse. Hogy másokat segítsen, másokat gyógyítson, mások számára találja meg azokat a módokat és eszközöket, melyek az emberi élet legféltettebb kincsének, az egészségnek megőrzésére vagy visszaszerzésére alkalmasak”.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. október 8. 16. o.)

Tóth Sándor: Dr. Lórencz Gyula

Amiről az utcák mesélnek…

Amikor a Kirkatból Vasvári lett

Büszkén hirdeti egy molinó a Vasvári Pál Gimnázium épületének bejáratánál, hogy az őszi tanévnyitóval centenáriumi tanév vette kezdetét. Az oktatási intézmény elődje az 1921-ben alapított Királyi Katolikus Gimnázium. Nagy népszerűségre tett szert ez az iskola, amely tanítványai között tudhatta például a később népszerű színésszé lett Zenthe Ferencet is. (A „Kirkat” szellemi örökségét a Szent Imre Katolikus Gimnázium ápolja, amely az iskola alapítóinak és tanítványainak, így a Tenkes kapitányának is emléktáblákat állított, valamint őrzi a régi tablókat, iskolai értesítőket és tárgyi emlékeket.)

A Nyírvidék című helyi lap már az 1920-as évek második felétől több alkalommal Szent László főgimnáziumnak nevezte a „Kirkatot”, de ez az elnevezés nem vált hivatalossá. Mindössze az 1924-ben alapított cserkészcsapatának lett névadója a lovagkirály. A névváltoztatásra az iskola államosítása előtti utolsó pillanatban került sor. Amikor már lehetett tudni, hogy mi lesz az egyházi, illetve a Magyar Katolikus Tanulmányi Alap által fenntartott iskolák sorsa, az iskola vezetése úgy döntött, hogy Vasvári Pált választja névadóul. Dr. Bánkúti Ferenc igazgatóhelyettes visszaemlékezésében Lakatos Istvánt, a gimnázium egyik tanárát nevezi meg ötletadónak, aki maga is görögkatolikus vallású volt, mint Vasvári. Margócsy József szerint viszont Kovács Gyula görögkatolikus hitoktató javasolta a márciusi ifjút, akinek az apja, sőt a nagyapja is görögkatolikus parókus volt. Akárhogy is történt, mindkét „keresztszülő” el szerette volna kerülni azt a veszélyt, hogy az iskola nevét „felülről” határozzák meg.

Döntésük telitalálat volt, mert az államosítást követően „a nagy magyar negyvennyolcas forradalmár” neve az új rendszer számára is elfogadható volt. 1949-ben le is leplezték az immár Állami Vasvári Pál Gimnázium névadójának domborművét, Berki Nándor alkotását. Örömteli, hogy a 100. évforduló alkalmából nem felejtkeztek el az alkotásról, hanem az megújítva, a bejárat mellett fogadja az iskolába térőket.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. október 1. 16. o.)