(A képre kattintva eléerhető a Facebook-oldalom - Legyen ott is a követőm!)

Részletek

Az Inczédy-háztól a vasalóházig – Már nem látható épületek emlékezete

A „Séta. Társaság. Egészség” programsorozat keretében egy rendhagyó séta részesei lehettek mindazok, akik január 20-án megjelentek az Európai Üzleti Gimnázium Szarvas utcai épületében. A helytörténeti előadás helyszínéül a város egyik legrégibb utcájának olyan polgári családi háza szolgált, amelyet nemrégiben példamutatóan felújítottak: az épület megszépült külső homlokzata őrzi a régi idők emlékét, a belső munkálatoknak köszönhetően pedig egy modern, oktatási célokat szolgáló intézményt alakítottak ki. Ennek egyik tantermében foglalt helyet a mintegy negyven érdeklődő, akikkel a virtuális sétán tíz olyan épület nyomába eredtünk, amelyek ma már csak az akkori időket megélt emberek emlékezetében élnek, illetve néhány helyét még emléktábla jelzi.

Az előadás résztvevőinek egy csoportja - akik vállalták a fotózást (Fotó: Csáki Alexandra)

Az épületek sorában a legrégebbi a 18. század végétől álló Inczédy-ház, amely a város első polgármesterének, Inczédy Györgynek a tulajdonában is volt. Ennek a boltíves, tornácos, lábas-háznak is nevezett épületnek a megmentéséért többen is fáradoztak. Szerették volna tirpák csárdává átalakítani, vagy lebontás után a Sóstói Múzeumfaluban újra felépíteni. Végül egyik sem valósult meg: 1973-ban a körút építése miatt lebontották, később pedig emléktáblával jelölték a helyét.

Inczédy-ház (Fotó: Elek Emil. Képes Újság, 1973. 6. sz. 6. o.)

A Metropol üzletház falán bronztábla őrzi annak az épületnek az emlékét, amely 1793-tól városházaként szolgált. Ezt a Markó Ádám főbírósága idején emelt egyszerű házat a város 1842-ben adta el Benczúr Vilmosnak, aki patikát rendezett be benne. Ebben a házban született 1844. január 28-án Benczúr Gyula, akit a város 1909-ben díszpolgárává választott, s ebből az alkalomból emléktáblát is leleplezett az épületen. Ma már egyik sem látható: a ház 1944-ben leégett, a díszes tábla pedig később pusztult el.

Városháza 1793-tól 1842-ig - Benczúr Gyula szülőháza

Az 1851-ben született Meskó László a város tiszti ügyésze, majd országgyűlési képviselője volt, aki arról is nevezetes, hogy ő volt Szabolcs vármegye első polgári származású főispánja. Egykori Pazonyi (ma Dózsa György) utcai házát mégsem ezek miatt örökítették meg egy bronztáblás emléktáblával, hanem mert itt hunyt el 1892 novemberében Irányi Dániel. Az egykori márciusi ifjút, Kossuth küzdőtársát rokoni szálak kötötték a Meskó családhoz, akiket több alkalommal meg is látogatott. A házat 1990-ben bontották le több szomszédos és környékbeli épülettel együtt.

Meskó László háza

Bármennyire sem szerette volna egy hírlapíró 1914-ben, mégis egy korcsma maradt még napjainkban is az Északi köztemető alternatív elnevezése. A temetőé, amelyet erről a vendéglátóipari egységről azonosítottak be, s neveztek „Morgó melletti” temetőnek, „Morgói sírkertnek” vagy „Morgóról nevezett sírkertnek”. A korcsma első épülete már 1834-ben bizonyosan állott, földrengés okozott benne károkat, 1906-ban pedig leégett. Két évvel később azonban már állt a korcsma új épülete, amelyet majd a temető előtti tér rendezése miatt bontottak le 1930-ban.

Morgó korcsma (1908-1930)

Kalandos utat járt be az egykori Hárs vendéglő épülete is. Családi háznak épült, majd vendégfogadásra rendezték be. Végül a város vette meg, ahová előbb a rend őreit költöztette, majd a jegyzőtanfolyamnak, utoljára pedig a Benczúr Gyula Kollégiumnak adott helyet az 1987-es lebontásáig. A vendéglő udvarán a színjátszás kedvelőinek arénát építettek, amelynek színpadán Jászai Mari és Blaha Lujza is fellépett.

A Hárs vendéglő udvarán álló arénáról Krúdy Gyula is megemlékezett (Fotó: Csáki Alkexandra)

A mai színház melletti telken állt a kapuit 1890-ben kinyitó Pacsirta vendéglő. Itt rendezte be törzshelyét a Geduly Henrik által alapított kuglizó társaság, itt adott 300 személyre közebédet Bencs László polgármester városi szolgálatba lépésének 25. évfordulója alkalmából, és ennek az udvarán gyulladtak ki a villanyfények 1896 nyarán a magát a város legrégebbi vendéglősének nevező Rózsakerti József jóvoltából. Később itt rendezkedett be a csendőriskola, majd 1911-től 1958-ig pedig a tűzoltóság laktanyája volt. A vendéglő egykori épületének története rendőrőrsként, majd a rendőrség garázsaként ért véget.

A tűzoltó őrtanyává átalakított Pacsirta vendéglő

Király Sándor tervei alapján és kivitelében épült fel 1881-ben az Európa szálló, amelynek első bérlője Rózsakerti József volt. A vendégeket a vasútállomásról omnibusz szállította és Benczi Gyula szórakoztatta, aki az emléktábla tanúsága szerint e szálló „termeiben játszott legszívesebben, legmelegebben, legzengőbben”. Az épület utoljára idősek otthonaként működött, mígnem 1998-ban lebontották és helyén felépült a szálló nevét megőrző Európa-ház.

A bontás előtt álló egykori Európa szálló épülete

Ma már csak képeslapok őrzik emlékét annak az egykori Széchenyi (ma Országzászló) téri épületnek, amelyet 1889-ben vállalkozási céllal, saját kivitelezésében épített Melhouse János. A tér felől készült képek a 36 méter hosszú épület impozáns homlokzatát mutatják. Elsőként Borsabányai József vendéglős vette bérbe, aki szállodát, sör- és kávéházat rendezett be benne, és 1889. augusztus 4-én nyitotta meg Benczi Gyula zenekarával. A tér névadójáról hamarosan Széchenyi szállodaként hirdették, majd a tulajdonosváltását követően Vadász Leóról nevezték el. A két világháború között szegénygondozási hivatalt rendeztek be benne. 1978-ban a körút építése miatt bontották le.

Széchenyi szálló

Többen felismerték a Szabolcs szálló épületét is, amely Friedmann Selig vállalkozásában, Balczár István kivitelezésében épült fel 1928-ban. Az elsősorban vonattal érkezők fogadására berendezett szálloda éttermét a helyiek is igénybe vehették, sőt, ha a vendéglős ismerősei voltak, akkor még húsz százalék kedvezménnyel fogyaszthattak is. E környezetéből szépségével kiemelkedő, impozáns épületet is az 1944. évi bombázás pusztította el.

Szabolcs szálló

A virtuális séta a római katolikus bérpalota szomszédságában 1930-ban épült vasalóházzal zárult, amelyet alakja miatt a new yorki „Flatiron building”-hez hasonlítottak. Az üzleteknek helyt adó épület a második világháború végén teljesen leégett, de a város felújíttatta Gutyán Pál építőmesterrel. 1947 októberétől újra készen állt az épület arra, hogy az üzlethelyiségeit kibéreljék. Népszerű, a diáksereg kedvelt randevúzó helye volt a Rózsika cukrászda, amelyet 1966-ban a mellette üzemelő tejbolt helyiségével bővítettek. Azonban a város jellegzetes épülete a későbbi külső tatarozások ellenére sem vált a belváros ékévé. A sorsa 1967-re pecsételődött meg, amikor a bontását végérvényesen eldöntötték, 1968 októberében pedig végre is hajtották. Helyén 1971-re felépült a ma is álló postahivatal.

A vasalóház a Papp-Ragány-féle saroktelken épült fel (Fotó: Csáki Alexandra)

Vasalóház

Az előadás végén elárultam, hogy újabb kötet megjelentetését tervezem, melynek témája: Nyíregyháza nevezetes épületeinek története 1945-ig. A kötethez szívesen és nagy örömmel fogadok minden régi épületről készült fotót, amelyek a családi albumok mélyén rejtőznek. E témában e helyen is kérem a kedves olvasók segítségét!

Az időutazás során a résztvevők emlékeiket idézték, majd közösen átsétáltunk a Hova Tűnt Sanyi élelmiszerbolthoz és kávézóhoz, ahol tovább folyt a múltidézés.

Részletek

Petőfi Sándor emlékezete Nyíregyházán

Hosszú életet élt meg városunk első polgármesterének, Inczédy Györgynek Karolina nevű leánya. Szívesen osztotta meg emlékeit 1939-ben a Nyírvidék újságírójával, aki közelgő századik születésnapja alkalmából kereste fel otthonában. Az idős hölgy szerint vendégszerető házukban sok híresség megfordult, köztük Petőfi Sándor is. A költő még pataki diákként járt együtt Karolina édesanyjának első házasságából született fiával, akit egy nyáron meglátogatott az Inczédy-házban. Ez a közlés később tényként vonult be a köztudatba. Még az 1970-es évek elején is ezt hozták fel egyik érvként azok, akik szerették volna elérni, hogy az Inczédy-házat ne bontsák le. Hiába! A város egyik legrégibb épületét a körút építése miatt 1973-ban lebontották, később Margócsy József pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a most ünnepelt költő sohasem volt pataki diák, tehát a városban tett látogatása pusztán legenda.

Az viszont valós, hogy Adorján János építőmester Palicz Pál megbízásából 1920-ban egy mozit tervezett, amit a költőről kívánt elnevezni ekképpen: „Petőfi mozgóképház”. A Debreceni utcára tervezett épület azonban csak terv maradt, a megépítése nem valósult meg.

"Petőfi mozgóképház" (Tervezte: Adorján János)

Megvalósult viszont egy álló, egész alakos bronzszobor, itt érdemes azonban az előzményeket is áttekinteni. 1947-ben egy szoborbizottság alakult azzal a céllal, hogy az 1848-as forradalom centenáriumára a szükséges előkészületeket megtegye. Elsőként azzal a javaslattal fordultak a képviselő-testülethez, hogy a Szabadság tér (a mai Országzászló teret nevezték így 1946 és 1980 között) kertjébe állítsanak szobrot Petőfinek, Adynak és József Attilának. Javasolták továbbá, hogy a tér rendezésével egyúttal nevezzék át a környező utcákat, nevezetesen az Iskola utcát József Attiláról, a Szarvas utcát Petőfiről, az Ér utcát pedig Ady Endréről. A már meglévő Petőfi utca pedig legyen Petőfi tér, hiszen az már úgyis a tér „tartozéka”. Ma is méltánylandó a szoborbizottság tagjainak lelkesedése, de szerencsére az elképzeléseikből nem minden valósult meg.

Sajnos nem lett szobra Ady Endrének és József Attilának, de örömteli, hogy ekkor még nem változtattak a város történelmi utcaelnevezésein. Annak fényében viszont, hogy 1950-ben ezt már megtették, talán mégis jobb lett volna, ha a Szarvas utcát Petőfiről és nem Kalininról, az Ér utcát pedig Adyról és nem Engelsről nevezik el. Az utcaelnevezéseket illetően annyi módosítás történt 1948-ban, hogy az addigi Népkertet Petőfi kertre módosították, ami ma Petőfi térként ismert. Petőfinek maradt a ma is meglévő utca, amely már 1910-től viselte a nevét.

A szoborbizottság megbízásából Berky Nándor hozzákezdett Petőfi alakjának a megmintázásához. Az egyik híradásból kiderül, hogy modellül Balogh Józsefet választotta, akiről sajnos többet nem tudunk meg, csak annyit, hogy a nagyobb hasonlóság kedvéért megkezdte szakálla növesztését. Ezzel párhuzamosan a gyűjtést is megkezdték a szoborra, az egész vármegye népe, sőt még az országgyűlési képviselők is adakoztak. Arról viszont nem szóltak a híradások, hogy a város által az öntéshez felajánlott bronzot Kovács István nemzetőr főhadnagy 1944-ben ledöntött szobra szolgáltatta, amely 1929-től a Luther utcában állt.

Görömbey Imre: V. Kovács István (1929)

A szoborbizottság 1948 januárjában, a Bessenyei Képzőművészeti Főiskolán megtekintette az elkészült gipszmintát, majd annak „tüzetes megvizsgálása után a legnagyobb tetszésüknek és elismerésüknek adtak kifejezést”. A szemlén Diószegi Balázs vezetésével jelen voltak a tanítóképző negyedéves hallgatói is, akik számára az egyik bizottsági tag már az új idők szellemében kifejtette: „Ma más légkörben élünk és más szemmel is látjuk már Petőfit: nektek is egészen másként kell megismernetek, nem úgy, mint azt az elmúlt 25 évben tanították”. A lírikus Petőfi helyett a forradalmárt mintázta meg a szobrász is. Ekkorra már eldöntötték, hogy az eredeti tervtől eltérően a bronzba öntött szobrot a Petőfi kertben, arccal a pályaudvar felé fogják felállítani.

Berky Nándor: Petőfi Sándor (1949)

A nagy nap 1949. március 14-én érkezett el, amikor több száz ifjú jelenlétében Kiss Zoltán, a város polgármestere átvette a „harcra buzdító, lendületes Petőfi-szobrot” alkotójától. Ugyanekkor a jelenlévő úttörők pajtásaik nevében ígéretet tettek, hogy méltó utódaivá válnak a márciusi ifjaknak.

Petőfi szobra 1965-től Mándokon áll

Másnap egy szabadságzászlós emlékművet is állítottak Petőfi arcképével (valószínűleg ez is Berky alkotása) a Bethlen Gábor utcai villanytelepen. Ez még ma is látható, a Petőfi téren leleplezett szobrot azonban 1965-ben Mándokra szállították és ott augusztus 20-án, a község 600 éves fennállása alkalmából még egyszer felavatták. Az áthelyezésének az okára egy fiktív levél világít rá, amelyet Petőfi írt Böki kartársnak a Kelet-Magyarország hasábjain: „Kénytelen vagyok háttal a rólam elnevezett ligetnek, egy omlatag barakk tűzfalának szavalni... Vajon sokba kerülne, ha szobrom a liget közepére kerülne? Bánt az állapotom mert itt nem szabadul börtönéből sas lelkem...” A szobor elhelyezése volt tehát a probléma, amit a tér rendezése helyett a szobor átköltöztetésével oldottak meg. Nem sokáig maradt azonban Petőfi tere szobor nélkül, a régi helyét 1973-tól Vigh Tamás mellszobra tölti be.

Szabadságzászlós emlékmű a Bethlen Gábor utcai villanytelepen

Egy iskola is őrzi a városban Petőfi nevét: a borbányai 10-es számú általános iskola tantestülete 1997-ben döntött úgy, hogy a forradalmár költőt választja névadójául, amely alkalomból egy emléktáblát is lelepleztek az iskola aulájában. Érdekesség, hogy a táblán látható dombormű, Kissné Kertész Katalin alkotása megtalálható még a munkácsi várban és Zágrábban is a költőnek állított emléktáblákon.

Kissné Kertész Katalin: Petőfi Sándor (1997)

 Vigh Tamás: Petőfi Sándor (1973)

Részletek

BOLDOG ÚJ ÉVET NYÍREGYHÁZA!

 

Várostörténeti évfordulókban (is) gazdag lesz a ránk köszöntött új esztendő. Ezek közül néhány:

- 270 éve adta ki telepítési pátensét gróf Károlyi Ferenc

- 220 éve kötötték meg a Dessewffy családdal az örökváltsági szerződést

- 185 éve hirdették ki az V. Ferdinánd-féle pirivilégiumlevelet

- 185 éve választották meg a város első polgármesterét, Inczédy Györgyöt

- 180 éve született Lukács Ödön, a templomépítő történetíró

- 165 éve futott be az első vonat városunkba

- 155 éve született Vietórisz József

- 150 éve bontották le a Nyírség "ősrégi egyházát" és tették le a református templom alapkövét

- 140 éve szentelték fel a református templomot

- 100 éve szentelték fel a metodista imaházat

- 85 éve szentelték fel a ferences rendházat

Terveim szerint ezekről és a többi évfordulóról is meg fogok emlékezni - tartsanak velem!

Ehhez (is) kívánok mindenkinek jó egészséget és boldog új évet!

Részletek

Ki mesélteti az utcákat?

2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.

 

Bővebben...