Amiről az utcák mesélnek…

120 éve hunyt el Nyíregyháza történetírója

Lukács Ödön 1843. augusztus 15-én született a Szatmár vármegyei Sályiban. A sárospataki teológia elvégzése és zsurki segédlelkészkedés után, 1870-ben érkezett a nyíregyházi református egyházközség élére. Két nagy tettével vívta ki az utókor méltó elismerését: a református templom felépítésével és a történetírói tevékenységével.
Lukács Ödön vette először a fáradságot, hogy összegyűjtse és megszólaltassa a város történetére vonatkozó és akkor rendelkezésre álló okleveles és egyéb dokumentumokat. Ennek az eredménye a Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története című mű, amely eredetileg két kötetben jelent meg. Az első kötet 1886 októberében látott napvilágot és a város történetét 1848-ig dolgozza fel. Nagymáté Albert a Nyírvidék hasábjain megjelent recenziójában „buzgó és lelkiismeretes” kutatónak nevezi Lukácsot, akinek műve „egy olyan derék könyv”, mely „előkelő helyet fog elfoglalni az e nemű kitűnőbb munkák között”. A szerző „sok szeretettel és melegséggel tárja fel a jelen nemzedék előtt a múltak érdekes és tanulságos eseményeit e könyvben; mely bizonyára méltó arra, hogy nemcsak a város, hanem megyénk minden értelmes polgára megszerezze és okuljon belőle”. Nagymáté szerint a kötet dicsőségére válik Jóba Elek könyvnyomdájának is: „szép papír, díszes betűk, csinos beosztás, ízléses díszítmények a fejezetek elején és végén, az igen célszerű, emlékezetet felsegítő időrendi széljegyzetek, szóval az egész technikai munka rendkívül emelik a könyv értékét s jó véleményt keltenek a vidéki nyomdászati iparról”. A monográfia második kötete 1887-ben jelent meg. 1987-ben e várostörténeti alapmű reprint kiadásával tisztelegtek a szerző és történetírói munkássága előtt.
Lukács Ödön 1896. március 1-én hunyt el. „Egyházmegyéje bölcs kormányosát veszítette el halála által, hívei az igazi pásztort, a szenvedésekben, csapásokban gyógyító, vigasztaló, balzsamos szavú nagy papot siratják, a közélet a hűséges, a kitartó munkást, nagy ideálok küzdelmeinek vezérét”. Nevét 1985-től utca őrzi a Korányi Kertvárosban, emlékét 1987 óta tábla hirdeti a református templomban.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2016. február 26. 16. o.)