Amiről az utcák mesélnek…

Kilencven éve született József Attila-díjas írónk

Sipkay nevét hallva a városban, sokaknak az a középiskola jut elsőként az eszébe, amely fő profiljaként kereskedelmi, vendéglátóipari és idegenforgalmi ismeretekre oktatja a hozzá jelentkező diákokat. Az oktatási intézmény, amely 1990-től viseli a nyíregyházi születésű író és publicista nevét, ápolja emlékét és az oktatási órák kereteit kihasználva igyekszik is megismertetni alakját és irodalmi munkásságát tanulóival. Az iskola épülete előtt látható bronz mellszobra is, Nagy Lajos Imre szobrászművész alkotása.

Sipkay Barna 1927. július 10-én született. Középiskolai tanulmányait a Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte, majd beiratkozott a szintén Kossuth nevét viselő debreceni egyetem jogi karára, amit a család szűkös anyagi helyzete miatt nem tudott befejezni. Egy ideig tisztviselőként, majd 1954-től haláláig a Kelet-Magyarország (akkor még Szabolcs-Szatmári Néplap, vagy egyszerűen csak Néplap) szerkesztőségében „áldozatosan és sikerrel” dolgozott, ahogyan azt Dienes István fogalmazta meg róla az 1971-ben leleplezett emléktáblán, amely ma is hirdeti nevét a megyei napilap szerkesztőségének bejáratánál.

Újságírói és szerkesztői tevékenysége mellett rendszeresen jelentek meg novellái, elbeszélései a különböző irodalmi folyóiratok hasábjain. Már 36 éves, amikor a Gesztenyék című novellájával felhívta magára a figyelmet. Első regénye Messzi harangszó címmel 1963-ban jelent meg, amelyet aztán újabb kötetek követtek. Több színdarabot is írt, A világ peremén címűt a miskolci Nemzeti Színház be is mutatta. Írásából készült a Nincs többé férfi című, 1974-ben forgatott tévéfilm. A magyar irodalom története című kötetben ezt olvashatjuk róla a Valamikor egy tónál című írása kapcsán: „Sipkay éppen a fájdalmak, a szenvedés kimondásával, egy korszerű morál igényes normájával «gyógyítja» – amennyire az irodalom gyógyítja – a világ sebeit”. Munkásságát 1967-ben József Attila-díjjal ismerték el. Életének mindössze negyvenedik évében, 1968. január 28-án hunyt el. 

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2017. június 14. 16. o.)

Nagy Lajos Imre: Sipkay Barna (1990)