Ki mesélteti az utcákat?
2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.
Ilyés Gábor a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán diplomázott 1996-ban, később a történelmi tanulmányait Debrecenben egyetemi szintre emelte. A történelem iránti vonzódása mindig annak a helynek a története felé is fordította, ahol él. Mivel Nyírbogdányban nőtt fel, így készítette el települése lakóhely-ismereti tankönyvét, amely 1999-ben jelent meg. E munka során inspiráló gondolatokat kapott dr. Mező Andrástól, aki abban is megerősítette, hogy érdemes a helytörténettel foglalkozni.
Kedvenc témák
A főiskolai évek majd a családalapítás már Nyíregyházához kötötték és ma sóstóhegyi lakosként e gyönyörű város történetének a megismerésén és megismertetésén fáradozik. Kedvenc témája a város emlékjeleinek, szobrainak és emléktábláinak története, erről szól a „Beszél a márvány” című kötete. De feldolgozta már a megye cserkésztörténetét, a Samassa-templom építéstörténetét, a Városvédő Egyesület 25 évét, legutóbb pedig a Hősök temetőjének történetét. Az évek során több várostörténeti vetélkedő lebonyolításában részt vett, mint a feladatok összeállítója és a játék levezetője, valamint több várostörténeti előadást is tartott.
Nyíregyháza-tudat
Tanárként nagyon fontosnak tartja, hogy a diákok ismerjék és szeressék városukat. A tanítás során, ahol a tananyag ezt lehetővé teszi, mindig hivatkozik a várostörténeti eseményekre és örömmel tapasztalja, hogy a tanítványok fogékonyak ezekre az ismeretekre. A honismeretórák is kiváló lehetőséget biztosítanak erre, így a Jókaiban tanított diákjai nem kerülhetnek ki úgy az iskolából, hogy ne tudják pl. ki volt gróf Károlyi Ferenc, mit jelentett Nyíregyháza örökváltsága, mikor futott be az első vonat és hogy a málenkij robot során a városból is rengeteg embert elhurcoltak.
Források, ötletek
A sorozat cikkeivel a város utcáin és terein tehetünk képzeletbeli sétát, barangolhatunk épületei között. Gábor igyekszik aktuális vagy évfordulós témákat keresni, amelyhez nagy segítséget nyújtanak Margócsy József Utcák, terek, emléktáblák című kötetei, így a sorozattal Jocó bácsi emléke előtt is tiszteleg. Alapvető forrásként használja még a Nyírvidék korabeli számait. A lap kimeríthetetlen kincsesbánya, a sorozat több írása az ott megjelent cikkek alapján készül. Több esetben a kedves olvasóktól kapott ötleteket. Így született meg pl. a dr. Pávai Vajna Ferencről készült írás, legutóbb pedig Kökéndy Mária hívta fel a figyelmét Fazekas László városi főmérnökre, akinek a munkásságát megismerve ő is támogatja, hogy készüljön emléktábla a tiszteletére.
Ami a lapból kimaradt
A sorozat cikkei a honlapján (www.emlekjelek.hu) is elérhetők. Mivel itt nincsenek terjedelmi korlátok, így az újságban megjelent írásokat több esetben újabb képekkel és leírásokkal gazdagítja. Érdemes emiatt is felkeresni a honlapot, ahol még sok egyéb más várostörténeti érdekességre is lehet bukkanni, de közreadta azokat az úti beszámolókat is, amelyeket a megye településein tett. Kedves témája még a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharccal kapcsolatos emlékjelek kutatása, ezekről szintén több leírás olvasható.
Szívesen fogadják
Nagy örömmel tölti el, amikor régi ismerősökkel találkozik az utcán és a sorozatra utalva közlik vele, hogy „olvastam” és mondanak is egy-két példát, hogy melyik rész tetszett nekik különösen. Volt olyan is, aki kiegészítette, pontosította a lapban megjelenteket, ill. ötleteket adott, hogy miről lenne még érdemes írni. Legjobban az a nyugdíjas tanítónő hatotta meg, aki ismeretlenül hívta fel telefonon csak azért, hogy elmondja, köszöni szépen az írásokat, mert a régi időket, ifjúságát idézte fel számára. Többen kérték, hogy az írások majd egy kötetben is jelenjenek meg. Ezek a visszajelzések megerősítik abban a hitvallásban, amelyet Ipolyi Arnold szavai fejeznek ki a legjobban: „az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti”. Tanárként és a helytörténet szerelmeseként az a célja, hogy ezek az emlékek a felszínre kerüljenek, megmaradjanak, és minél többen megismerjék azokat.
Tarczy Gyula
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2015. szeptember 25. 12. o.)