Amiről az utcák mesélnek…
„A mi ziháló tüdőnk”
Tavasszal elkábít az akác virágzásának illata, nyáron jó hűsölni a fái alatt, ősszel gyönyörködni a színpompás leveleiben, s télen pedig elgondolkodni a csendjében, és még oly sok minden, amit a Sóstói-erdő kinek-kinek nyújt, s ki-ki megtalál benne. Szinte az egésze parkerdő, amelyet minden kor embere felfedez magának mozgásra, játékra, kikapcsolódásra, szerelemre.
A Sóstói-erdőt már jelölték az 1784-ben felvett haditérképeken. Az akkor még 600 hektárnyi terület a 19–20. század fordulójára 500 hektárra csökkent, majd a város további terjeszkedése újabb épületeket emelt (pl. főiskola, kórház), így ma a területe alig 350 hektár. Ősi, természetes eredetű erdő, bár keletkezését legenda is őrzi: Károlyi gróf mákkal akarta földjét bevetetni, de azt levelében tévesen makknak olvasták, így született meg a hatalmas tölgyerdő. Ma az erdő területének 1/3-át alkotják idős kocsányos tölgyesek és 20 % az őshonoshoz közeli összetételű felújítások aránya. Már találunk itt pl. erdei- és feketefenyőt, juharlevelű platánt, madárcseresznyét, juhart, hársat, kőrist, szilt, csertölgyet, szomorú füzet és természetesen a „Nyírség aranyát” is, a fehér akácot.
Az erdőnek van egy része, amelyet kevésbé érint a lakossági használat, itt védett növényritkaságok is találhatók: réti kardvirág, ligeti csillagvirág és a fokozottan védett magyar nőszirom. Állatvilágának fontos védett faja a nagy hőscincér, a szarvasbogár, a vörös rókalepke, a mogyorós pele, a nyuszt és vagy tíz denevérfaj, valamint a macskabagoly, a fekete harkály és a fekete gólya.
A vállalkozó szelleműek 2013-tól a Kneipp-sétány 2,5 km-es szakaszát is bejárhatják. Közben részleteket olvashatnak Krúdy Gyula A nyíregyházi beduinok című művéből, amelyből kiderül, hogy már az ő idejében sokan hódoltak a német természetgyógyász módszerének, akik előbb mezítláb, majd a ruháiktól megszabadulva „ugráltak, virgonckodtak” az erdőben.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2018. december 21. 16. o.)