Amiről az utcák mesélnek...

Örökösföld

Örökösföld a megyeszékhely legsűrűbben lakott városrésze a város keleti peremén. A város legfiatalabb lakótelepe az 1980-as évek elején nőtt ki a földből a szorgos munkáskezeknek köszönhetően. Örökösföld nevének megszületése egy érdekes epizódja a város történetének, amely egészen az 1850-es évekig kalauzol vissza bennünket. 1854-ben a pénzügyi nehézségekkel küzdő bécsi kormány népeihez folyamodott anyagi segítségért. A császár aláírásával érkező parancs felhívás volt egy osztrák nemzeti kölcsön támogatására. Városunk akkori vezetése előbb 100, végül 200 ezer forint kölcsönt ajánlott meg, amelyet a keleti pázsitföldek örökös átruházásával kívánt előteremteni: „a kiosztandó gyepföldek örökösen lesznek az illető lakosoknak birtoklásába bocsátandók”. Az orosi határ és a város között húzódó földekről volt szó, amelyeket nem vontak állandó művelés alá, főleg közlegelőnek használták. Elsőként a városi házak tulajdonosainak kínálták fel a földvétel lehetőségét, amelyet később felajánlottak a házbirtokkal nem rendelkező városi tisztviselők részére is. Kikötés volt, hogy a földeket mindenki szabadon művelheti, de azokon semmi épületet nem állíthat. E tilalmat majd csak 1905 körül oldották fel. Az új tulajdonosok 5 évet kaptak a teljes vételár kiegyenlítésére, miután a földeket „örök birtokaikként” a rendes telekkönyvbe bejegyezték. E bejegyzések során már használták az „örökösföldek” elnevezést, amely örömteli módon az új városnegyed hivatalos közigazgatási elnevezéseként is megmaradt. Az utóbbi évek fejlesztéseinek és a rehabilitációs pályázatoknak köszönhetően az örökösföldi lakótelep is újjászületett!

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2014. április 18. 16. o.)

 A lakótelep központi területe az 1983 óta Fazekas János nevét viselő tér. A tér névadója a „város első munkás polgármestere” volt, ahogyan ezt az 1984-ben elhelyezett emléktábla is hirdeti. Fazekas 1944 novemberében lett a város polgármestere. Az új közigazgatás megszervezésében és a város újjáépítésében ért el eredményeket. 1948-ban betegségére hivatkozott és felmentését kérte.