Amiről az utcák mesélnek…

Kuruc nagyjaink emlékét őrző utcaneveink 2.

Vay Ádám 1711-ben követte II. Rákóczi Ferencet Lengyelországba, s mivel betegeskedése miatt nem mehetett vele tovább Franciaországba, 1712-ben családjával együtt Danzigban telepedett le. Itt fejezte be sok küzdelemmel, megpróbáltatással, szenvedéssel teli életét 1719. január 31-én. 1906-ban az ő hamvait is hazaszállították: június 20-án egy ideiglenes sírhelyre temették, a végleges temetését november 15-én tartották meg. Síremléke ma is látható Vaján az egykori várkastélya közelében, a református templom előtt. Nyíregyháza város képviselő-testülete a kuruc generális emlékét is egy utca elnevezésével örökítette meg, amikor a Pazonyi utca nevét Vay Ádámra módosította. Azonban a politikai berendezkedés változásával, 1950-ben úgy döntöttek, hogy egy gróf nevét még egy utca sem viselheti, illőbb lesz hozzá az 1514-es parasztfelkelés vezetője, így azt Dózsa Györgyre keresztelték át. Aztán később Vay Ádám mégis névadó lett: 1977-ben Butykán utcát, 1983-ban pedig körutat neveztek el róla a belvárosban, sőt laktanya is őrizte nevét a Tiszavasvári úton.
Említésre méltó még, hogy egykor Rákóczinak is állt szobra városunkban! A Kállói úti Damjanich laktanyában állomásozó, a fejedelem nevét viselő 12. gyalogezred tisztikara határozta el, hogy a laktanya riadóterén szobrot állít névadójának. 1936. november 16-án ezrednapot tartottak Rákóczi érsekújvári győzelmének az évfordulója alkalmából és ekkor leplezték le a szobrot. Vitéz Nemerey Márton ezredes avató beszédében a szoborállítás célját így fogalmazta meg: „E szobor felállításával örökre idézni akarja nagy szellemedet, azt a szellemet, amely a nemzet szabadságáért oly önfeláldozóan küzdeni, szenvedni és mindenét a semmiért odaadni tudott. Azt a nagy szellemedet, amely arra tanít bennünket, hogyan kell ezt a drága magyar földet mindenekfölött szeretni, érte mindenünket feláldozni akkor is, ha a jutalom nem más, mint száműzetés és a lelket halálra gyötrő önmarcangolás.”
Az alkotás emlékét ma már csak egy a képünkön látható archív felvétel őrzi, alkotója és sorsa ismeretlen.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2014. november 14. 16. o.) 

Ismeretlen alkotó: II. Rákóczi Ferenc