Amiről az utcák mesélnek…

120 éve tették le a Samassa-templom alapkövét

1902. július 23-án az ünneplőbe öltöztetett város főterén a helybeli és környékbeli lakosok az új templom alapkövének a lerakására gyülekeztek. Annak a temploménak, amelynek építését Samassa József egri érsek határozta el, amely „a szeretett főpásztor atyáskodó jóságának, áldozatkészségének tanújele, Istennek s az itteni híveknek kedves hajléka, szépen fejlődő városunknak egyik büszkesége lesz”.

Az ünnepség első mozzanataként a helyi római katolikus egyház hívei nevében küldöttség tisztelgett Ferenczy Bertalan nagykállói prépost, egyházmegyei főesperes, mint Samassa József helyettese előtt, akinek egy díszes albumba foglalt, több mint ezer aláírással ellátott feliratot adtak át azzal, hogy majd adja át az érseknek, aki ekkor Aachenben mutatta be aranymiséjét. Ezt követően a zsúfolásig megtelt ótemplomban a főesperes hálaadó szentmisét mutatott be, amelyen a megye és a város elöljárói mellett a különböző felekezetek lelkészei is részt vettek. A hálaadás után körmenettel vonult a papság és a közönség a fellobogózott sátor alá, hol egy kereszt jelezte az építendő templom főoltárát. Ennek megáldása után Ferenczy Bertalan azon a helyen, ahol az új templom szószékének oszlopa lesz, behelyezte a templom alapítására vonatkozó okmányokat, a forgalomban lévő ércpénzeket és az ótemplomról készített fotográfiákat. Ezután Megyery Géza, mint a templomépítő bizottság elnöke mondott ünnepi beszédet azzal a buzdítással, hogy „az építendő templom neveljen nemzedékeket, kik Istent szíveikben hordva tudják igazán szeretni a hazát”.

Befejezésül a Korona dísztermében 150 terítékű ebéd és Benczi Gyula zenekara várta a megye és a város színe-javát. A Nyírvidék tudósítója e gondolatokkal fejezte be beszámolóját: „Amily lelkes, hálás érzelmek között tettük le a templom alapkövét, amily vággyal nézünk építésének befejezte elé, oly mértékben legyen eme templom a vallásosság, hazafiság, emberszeretet magasztos elvei hirdetésének hosszú időkre otthona, és fennkölt szellemű Érsekünk örök emléke”.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2022. július 22. 8. o.)

Amiről az utcák mesélnek…

Volt egyszer egy Pacsirta vendéglő 1.

Amikor 1894 februárjában megnyílt a színház, akkor a helyi lap, elsősorban a vidéki látogatók számára így adta meg az Alpár Ignác tervei alapján emelt épület helyét: az akkori Széna tér nyugati oldalán, „a Pacsirta vendéglő és a csendőrlaktanyául szolgáló épület között áll”. E három épület közül a vendéglőt már hiába keresnénk, a Bethlen Gábor utca és a Bessenyei tér saroképületét évekkel ezelőtt lebontották, helyén ma a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola épülete található.

A Somogyi Gyula és Kubassy Gusztáv közösen birtokolt telkén épült vendéglátóipari egységről az első híradás 1890-ből származik, amikor az „újon épített, téli és nyári használatra kitűnően berendezett”, 5 szobával, 2 konyhával, nyári teremmel, 2 tekepályával, 3 pincével és jégveremmel ellátott vendéglőt bérletre kínálják. Első bérlőjének neve még kutatást érdemel, de az biztos, hogy 1893 áprilisától már özv. Marossi Józsefné a vendéglősné, aki villás reggelit, frissen csapolt kőbányai sört, magyaros kosztot, hegyi és kerti borokat kínálva ajánlotta magát a vendégek becses pártfogásába. A sűrű bérlőváltások ellenére a Pacsirta hamar népszerűvé vált a városlakók körében. Banketteket, dalestélyeket, pártgyűléseket szerveztek ide. Egy alkalommal a Somossy Orfeum tartott a vendéglő kertjében felállított színpadon előadást, míg szigeti Benedek Gyula vívómester pedig vívóversenyt rendezett nagytermében.

Bencs László polgármester városi szolgálatba állásának 25 éves jubileuma alkalmából csaknem háromszáz vendégnek adott közvacsorát a vendéglőben. Még Geduly Henrik is fontosnak tartotta várostörténeti monográfiájában megjegyezni, hogy az általa 1893-ban alapított Kuglizó Társaság a Pacsirtában „él e kellemes testgyakorló nyári szórakozásnak”. A helyi kerékpársport szerelmesei is e helyen alapították meg egyletüket, ahol Benczi Gyula is szívesen játszott zenekarával. Rózsakerti József bérlőnek köszönhetően pedig 1896 nyarán „tündéri fényben úszott” a vendéglő kerthelyisége, ahová bevezette a villamos világítást.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2022. július 15. 8. o.)

Hirdetés a Nyírvidékben