Ibrány

(A nagyhalászi útinapló folytatása.)
Nagyhalászból a Rétközi kerékpárúton tovább haladva Ibrányba vitt az utam. A két település között szinte jelképes a távolság. A város határában itt is jól szerkesztett tábla segíti a tájékozódást.

Ezen az úton érkeztem Ibrányba.

A táj Ibrány és Nagyhalász között.

A kerékpárútról balra lekanyarodva a város központját vettem célba. Nemsokára egy szépen kialakított parkban, térkővel kirakott út vezetett Borbás Tibor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásához, amely egy fontos várostörténeti eseményre hívja fel a figyelmet: 1919 tavaszán Szabolcs megyében itt kezdték elsőként felosztani az uradalmi birtokot, amelyet majd 1945-ben folytathattak.

Borbás Tibor: Földosztók (1983)

Innen rövid továbbtekerés után megérkeztem utam egyik céljához, Ibrányi László szobrához. II. Rákóczi Ferenc ezeres kapitányának alakját Györfi Sándor szobrászművész öntötte bronzba. Nevét viseli a településen egy utca és a Művelődési Központ és Könyvtár is. Utóbbi honlapján (nagyon helyesen) ismertetést olvashatunk életéről. A mészkő posztamensen álló 2 m magas alkotást 1998 októberében az Ibrányi család még élő legfiatalabb tagja, Ibrányi Olga leplezte le.

Györfi Sándor: Ibrányi László szobra (1998)

A szobor belátható közelségében egy nagy területű park található több képzőművészeti alkotással.

A testvértelepülések fájáról kiderül, hogy Ibrány a felvidéki Várhosszúréttel,
az erdélyi Gernyeszeggel, az olaszországi Gradisca d´ Isonzoval
és a lengyelországi GŁogów MaŁopolski településekkel ápol partnerkapcsolatot.
(A település honlapjáról a lengyelországi település hiányzik, viszont rajta van a felvidéki Szádelő.)

A testvértelepülések fája mögött látható alkotás.

A park díszes szökőkútja

A park kicsit hátrébb lévő részében található Szent István szobra.

Az ibrányi városháza felújított épületét 2009. augusztus 19-én adták át. Itt érdemes megemlíteni, hogy Ibrány 1993-ban kapott városi rangot.

A városháza épületével szemben található az 1996-ban kialakított Millecentenáriumi Emlékpark, középpontjában a felvidéki fafaragók (Ulman István, Baffy Lajos, Nagy György) által jó szívvel faragott emlékművel.

Az emlékművön a Himnusz aktuális sorai is olvashatók:
"Őseinket felhozád Kárpát szent bércére"

Millecentenáriumi emlékmű

Az emlékmű közelében két szoborra is figyelmesek lehetünk: balra Kossuth Lajos arcképe látható kőbe faragva, jobbra pedig Nagy Sándor Idős parasztbácsija látható.

Közadakozásból készült Berecz Károly Kossuth szobra.
A terméskő talapzatra helyezett mellszobor eredetileg az óvoda előtt kapott helyet.

Nagy Sándor: Idős parasztbácsi (1998)

2005 óta impozáns épület ad helyet az Ibrányi László Művelődési Központ Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény intézményének.

A Helytörténeti Gyűjtemény a Művelődési Központ alagsorában,
közel 500 négyzetméteren kiállított anyaggal várja a látogatókat!

Az épület előtt díszesen faragott útjelző oszlop segít a tájékozódásban. Egyébként az egész város területén ilyen oszlopok láthatók, csak éppen az utcanévadók arcképe nincs kifaragva, nem úgy, mint ezen az oszlopon:

Útjelző oszlop

Ezzel az útjelzővel vettem búcsút Ibrány központjától és tekertem vissza a kerékpárútra. Azonban a vízben álló nyárfák látványa nemsokára arra késztetett, hogy lepattanjak drótszamaramról és készítsek néhány fotót.

Vízben álló nyárfák

Vizuálisan most kaptam ízelítőt abból, ami a település honlapján olvasható: "Településszerkezetét alapvetően természeti környezete határozza meg. A rétközi települések jellemzőjeként először csak a kiemelkedő szigeteken, dombokon telepedtek meg az emberek. A szájhagyomány szerint Ibrány 13 dombra épült. A Tisza szabályozása után a kevésbé magas helyekre is építkeztek, majd a dombok közötti mélyedések feltöltése, kiszáradása után a lapályokon is megindult a lakóházak építése. A hajdan különálló falurészek teljesen összeépültek, kialakítva egy sajátos, elnyúlt településszerkezetet." Íme, hogy miért választották a dombokat letelepedésre.

A kerékpárút tovább vezetett Paszab és Tiszabercel irányába, de én lekanyarodtam és eljutottam Ibrány másik részébe, ahonnan tovább folytathattam az utam Buj irányába. De még előtte megtekintettem a turulos emlékművet.

Az emlékműhöz stílusosan egy székelykapun át lehetett belépni. 

A felirat szerint 2000. augusztus 20-án leplezték le.

(Vajon ki lehetett az az erős ember, aki a turul karmaiban tartott kardot meghajlította?)

Az emlékmű mellett látható egy 1956-os emlékjel is egy forradalmárt ábrázoló faszoborral.

1956-os emlékjel

11.45-öt mutatott ekkor az óra, amikor Ibránytól búcsúzva Buj felé vettem az irányt. Otthoni céduláim bizony némi hiányérzetet keltenek bennem e sorok írásakor, hiszen nem kerestem meg a református templom kertjében az 1848-as emlékoszlopot, a gimnáziumban Móricz Zsigmond szobrát (Berky Nándor alkotásait), nem láttam Nagy Sándor szobrát (Nagymama az unokájával) és Árpád fejedelem domborművét se. Azt se sikerült kiderítenem, hogy áll-e még Pató Róza felszabadulási szobra? Nagyhalász után tehát Ibrány is visszavár!