Az elhurcoltak emlékjelei

Nyíregyházát első ízben 1944. október 21-én foglalták el a Vörös Hadsereg katonái, akik október 31-én véglegesen kiszorították a németeket. A tényleges felszabadulás helyett azonban még újabb megpróbáltatások vártak a nyíregyházi lakosok jelentős részére, hiszen november 2-án az orosz katonák megkezdték a polgári lakosság összegyűjtését. A város különböző pontjain lévő gyülekezőhelyekről az embereket a törvényszék Bocskai u. 2. sz. alatti börtönébe kísérték. Másnap kb. 2300 férfit indítottak útnak gyalogmenetben Debrecen felé, ahol a Pavilon laktanyában tartották fogva őket. November 19-én vagonírozták be a mintegy 3000 embert, akiket a romániai Focsani érintésével a szovjetunióbeli Bölc városka egyik hadifogolytáborába szállították. Innen aztán 1946-tól az Urálba, ill. a Kaukázusba vitték a még életben maradottakat kényszermunka-táborokba. Az elhurcoltak közül csak 200-300-an térhettek haza a málenkij robotból otthonaikba, a többiek a lágerek jeltelen sírjaiban nyugszanak.

A málenkij robotra elhurcoltak emléktáblája

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei málenkij robotra elhurcoltak emlékére 1994. november 2-án emléktáblát helyeztek el az elhurcoltak kőből készült emlékművén. Az avató ünnepségen Mádi Zoltán polgármester mondott avató beszédet, majd az emléktáblát megáldották az egyházak képviselői. 2006-ig az emlékmű az Országzászló téren állt, ekkor a város tereinek általános rendezése miatt több emlékművel együtt áthelyezték a Sóstói Múzeumfalu látogatókat fogadó bejárata előtt kialakított parkba, ahol jelenleg is látható.

Az elhurcolt vasutasok emléktáblája

A málenkij robotra elhurcolt nyíregyháziak között mintegy 300 vasutas is volt. A tiszteletükre 1995. november 2-án emléktáblát lepleztek le az állomás épületén. A márványtáblát az állomás átépítése után, 2002. november 29-én újra elhelyezték az épület falán.

Soltész István emléktáblája

Soltész István 1900-ban született Nyíregyházán. A helyi tanítóképző elvégzése után Nagykállóban volt az első munkahelye. Innen, mint tanyasi tanító előbb Sóskútra, majd Salamonbokorba került. Ő is tagja a málenkij robotra elhurcoltaknak. 1945 januárjában, Bölcben, a lágerben pusztító tífuszjárványban halt meg. Emléktábláját egykori munkahelyén, a salamonbokori régi evangélikus elemi iskola falára helyezték el 2000. július 9-én. Táblaavató beszédet Magyar László gyülekezeti lelkész mondott.

Az elhurcolt postások emléktáblája

A málenkij robotra elhurcolt postások tiszteletére 2001. november 2-án bronz emléktáblát lepleztek le a nyíregyházi 1-es Posta épületének külső falán. Az emléktábla Nagy Lajos Imre szobrászművész alkotása.

Elhurcoltak emlékműve

A László Zoltán építész tervei alapján készült emlékmű anyaga vasgerenda és fekete impala gránit. Az egyenként 300 cm magas T-profil ferdén döntött vasgerendát két, ugyancsak profilos 120 cm hosszú vasgerenda fog bilincsbe. Az alsó vasgerenda-szelvény egyben a párnakőszerűen döntött fekete gránit feliratos táblának is feltámasztó eleme. A táblákon az elhurcoltak eddig feltárt nevei olvashatók homokfúvott betűkkel, bronzosan színezve. Az emlékhelyet 2004. október 30-án adták át.

A II. világháború során Moldávia területén elhunyt katonák,
hadifoglyok és kényszermunkás honfitársaink emlékjele

2006. november 17-én katonai tiszteletadás mellett történt a moldovai lágerben elhunyt ismeretlen magyar hadifogoly újratemetési szertartása. Csabai Lászlóné polgármester köszöntője után dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, majd dr. Holló József altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója mondott megemlékező beszédet. Az ökumenikus szolgálat után újratemették az ismeretlen magyar áldozat földi maradványait.

Az exhumálás egy pillanata és az exhumálás résztvevői a koporsóval
(A fotókat Kővári Árpád bocsátotta rendelkezésemre.)

Az újratemetési szertartás, 2006. november 17.