MUNKÁCS
A munkácsi várat távolból már több alkalommal láttam, de eddig még nem adatott meg, hogy közelről szemléljem meg azt a helyet, ahol Zrínyi Ilona példát mutatott hősiességből. A várral való "találkozás" 2011. március 15-én végre elérkezett! Nemzeti ünnepünkön szentimrés diákokkal és tanárokkal kelt útra a buszunk kora reggel. Az iskolának ez már a sokadik útja Munkácsra, hiszen a Rákóczi Szövetség utaztatási programjának köszönhetően a nemzeti ünnepet diákok és tanárok együtt ünnepelhetik a kárpátaljai magyarokkal. Szép program ez, hiszen most én is a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy milyen egy idegen országban, de mégis otthon ünnepelni a nemzeti ünnepet. De erről még később.
Miután másfél óra után sikerült a határon átkelnünk, a munkácsi Szent István Líceumba vitt az utunk, ahol a házigazdák nevében igazgatónő fogadta a csapatunkat. Bejárhattuk az intézmény falait, ahol e napon is folyt az oktatás. Ezt követően indultunk a munkácsi várba. Ahogy a találkozásra készültem, az interneten bukkantam rá erre a videóra, amely a vár turulmadarának visszahelyezését mutatja be.
Már messziről jó volt látni ezt a hívogató és várat védő turult. Vezetőnktől megtudtuk, hogy milyen szűk körben tudták csak megünnepelni a visszahelyezését, meg azt is, hogy az ukránok hogyan próbáltak hasznot csinálni ebből: a turult csak ukrán helikopter rakhatta a helyére, ami majd annyiba került, mint maga a szobor elkészítése.
A vár első turulmadarát az 1896-os millenniumi ünnepségek keretében állították fel. Trianon után csak 4 évig óvhatta a várat, hiszen a megszálló csehek elpusztították, míg a talapzatát pedig már a Szovjetunió fennhatósága alatt rombolták le. Kis internetes böngészés után kiderült számomra, hogy a szobrot a Pákh család kezdeményezésére a magyar gyökerekkel is rendelkező Mihajlo Beleny ungvári szobrászművész készítette el. Az eredeti méretek alapján a madár szárnyának fesztávolsága 5 és fél méter. Ahogy a felvételen is látható, 2008. március 5-én helyezték vissza. Remélem, többé nem kell leszállnia a turulnak!
Emléktábla a turulmadár talapzatán
Az időjárás is kegyeibe fogadott e napon és kellemes, rövid gyalogút után érkeztünk meg a várba, ahová 14 év felett egységesen 10 hrivnyáért (az aznapi árfolyamon: 250 Ft) bebocsáttatást is nyertünk. A vár Rákóczi teréről ez a látvány fogadott bennünket:
Örvendetes, hogy a vár egyre több emlékjele tanúskodhat annak magyar vonatkozásairól!
Kiderül, hogy 1847. július 12-én itt járt Petőfi Sándor, aki az Úti levelekben eképpen összegezte élményeit:
"A mai utamban vagy nem figyeltem, vagy csakugyan nem volt semmi említésre méltó, kivevén Munkácsot. Ungvárról korán reggel vagy tulajdonkép későn reggel indultam el s délután értem Munkácsra. Míg kocsisom megkapatta lovait, én hirtelen megebédeltem, s siettem ki a statusz-börtönné alakult várat megtekinteni, mely a várostól egy jó negyed órányira fekszik a róna közepén egy magas kerek dombon. A domb oldalán szőlőt termesztenek… nem szeretnék borából inni … azt gondolnám, hogy a rabok könnyét iszom. Fölmentem a várba, az udvarokat s egy pár szobát bejártam, de a börtönöket nem mutatták meg, talán mert egyedül és egészen ismeretlen voltam, vagy senkit sem eresztenek a föld alá? nem tudom. Egy teremben többek között ott van Rákóczi Ferenc és Zrinyi Ilona arcképe is. Más helyen órákig elnéztem volna e dicső képeket, de itt csak futólag szemléltem őket, mert siettem kifelé. Tudj’ isten, e falak közt ugy összeszorult keblem, hogy alig birtam lélekzetet venni. Érzéseimet leírtam egy versben. Azok kínos érzések voltak. Az egész idő alatt, míg itt voltam, fülembe valami szellem szomorú dolgokat suttogott. Szavait nem is értettem, oly halkan beszélt, csak suttogását hallám, és ennek oly bús hangja volt. Azt sem tudom, ki volt e suttogó szellem? az emlékezet-e vagy a sejtés?… 1800-ban és 1801-ben az itteni foglyok egyike volt Kazinczy Ferenc. Szegény Kazinczy! szegény haza!"
Petőfi emlékét a várban az emléktábla mellett egy szobor is őrzi.
Az emléktáblát 1997-ben állították.
A turulmadár bronzba öntője, Mihajlo Beleny készítette Petőfi szobrát 2008-ban.
A szobor mellett látható emléktábláról kiderül, hogy kik állíttatták e szobrot:
Petőfi a fentebb idézett Úti levelekben megemlíti Kazinczy nevét is, akinek rabságának emlékét tábla idézi.
Az árkádok alatt Zrínyi Ilona emléktáblája mellett egy gipsz dombormű Mátyásra hívja fel a várlátogatók figyelmét,
aki a felirat alapján a vár egykori ura volt.
Az 1993. május 17-én leleplezett domborművet Nagy Lajos Imre nyíregyházi szobrászművész készítette. A felirata csodaszép:
"Házát s hazáját
erős lélekkel védte
A gyönge női kar.
Mondj egy röpke imát
e romokon
ruszin, horvát, magyar."
Tábla őrzi annak az emlékét is, hogy a napóleoni hadak elől menekítve itt őrizték a Szent Koronát.
A magyar emlékek sorát 2006-tól egy igazán szép alkotás gyarapítja, hiszen felállították
a vár Lorántffy-bástyáján Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Ferenc szobrát.
Matl Péter szobrászművész alkotása kiválóan alkalmas arra, hogy felidézzük a hős várvédő és fiának alakját. A szobor leleplezéséről készült egyik tudósítás szerint az alkotás hármas szimbólum: "I. Rákóczi Ferenc kardja a múlt dicsőségét, Zrínyi Ilona hős várvédő a jelen küzdelmeit, II. Rákóczi Ferenc ifjúkori alakja a jövő forradalmát jelképezi".
Matl Péter remeke előkelő helyet foglal el alkotásainak sorában!
Ennyi magyar vonatkozású emlékjelet sikerült a várban felfedeznem. Meg kell még említenem Korjatovics Tódor szobrát a várudvar közepéről, akinek fényesre fogdosott ujja nem volt valami bizalomgerjesztő (fotót egy Zrínyi és Rákóczi szobor után nem is mellékelnék ide, de a fotógalériában ez is megtekinthető). Korjatovicsról csak annyit, hogy litván fejedelemként Zsigmondtól kapta 1396-ban a várat, amelyen komoly erődítési munkákat hajtatott végre. (Érdemes elolvasni a kútépítéséről szóló leírást.) A vár két terme Petőfi és Rákóczi korát idézi - nem valami gazdagon, de ez is több, mint a semmi.
Itt ért véget a kb. másfél órás várlátogatás. Búcsúzásképpen még feltekintettem a turulra és a várra, majd irány a belváros.
A belvárosban elsőként Munkácsy Mihály 1994-ben leleplezett szobrához vezetett bennünket kísérőnk. A híres festőművész 1844. február 20-án, Lieb Mihályként látta meg a napvilágot Munkácson. A szobor közelében állt az egykori szülőház. Az épület emlékét ma már csak egy tábla őrzi.
A szobor készítője: Mihajlo Beleny.
Munkácsy az egykori sóházban született (bajor származású apja sótiszt volt).
Munkácsy Mihály halálát követően a Vasárnapi Újság több oldalon keresztül emlékezett a festőművészre. Az egyik cikkből kiderül, hogy szülőházán a művész jelenlétében, 1882. március 3-án márvány emléktáblát lepleztek le Szász Károly feliratával. Ez a márványtábla gondolom az épülettel együtt pusztult el 1941-ben, ha csak már korábban nem pusztították el. De a ma látható emléktáblán ugyanezek a sorok olvashatók:
"Honszerző Árpád e helyütt pihené ki nagy útját
Sasszeme itt villant őse hazája felé.
Itt született Munkácsy Mihály, innen kele útra
S új eszményi hazát hódíta láng-ecsete."
A Vasárnapi Újság közli a szülőház fotóját is.
A Munkácsy szobor közelében, a Béke téren található a Rákóczi-kastély vagy Fejér-ház barokk stílusú épülete. Az épület homlokzatán 1911-ben II. Rákóczi Ferencnek emléktáblát állítottak. A tábla az idők folyamán erősen megrongálódott, azt 1989-ben rekonstruálták (a dombormű másolatát Matl Péter készítette el).
Az emléktábla epigrammája:
"Eszményképe maradsz Rákóczi a honszeretetnek,
Szellemed él köztünk s védi e drága hazát.
Ős hajlékod előtt kegyelettel jár a magyar nép,
Munkács béke ölén nagy neved áldva virul."
Ma az épületben egy képzőművészeti iskola működik. A falakon belül egy Munkácsy-emlékmű gipszöntvénye látható.
A kastély parkjában egy szomorú mementó is látható: Matl Péter szobrászművész alkotása mindazoknak emléket állít,
akiket 1944 novemberében innen hurcoltak málenkij robotra.
"A sztálini terror munkácsi áldozatainak emlékére állította e szobrot
a KMKSZ helyi szervezete. 1991."
Ezen emlékmű és a Rákóczi-ház közelében egy érdekes várostörténeti tabló tekinthető meg. A Fedorova utcában kialakított tűzfalon láthatók ezek a domborművek (összesen 5 darab), amelyek közül itt kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik Zrínyi Ilonának, a másik a Rákóczi-szabadságharcnak állít emléket.
Munkács főterén még egy szoborra hívnám fel a figyelmet: ahol egykor Sztálin és Lenin szobra is állt, ma Európa védőszentjeivel fotózkodhatnak az emberek.
Ivan Brovdi alkotása 1996-ban készült.
A városban két helyen is felfedeztem Szent Márton alakját, aki a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye védőszentje. Az első alkotás egy dombormű, azon az épületen látható, amelyet Munkácsy szülőházának helyén emeltek, a másik pedig a városháza épületdísze.
És ha már említésre került, legyen itt egy kép az 1899-1901 között épült városházáról is, amely előtt még áll a szovjet hősi emlékmű.
Még két épületet szeretnék kép formájában bemutatni. Az egyik a színház épülete, a másik pedig egy magyar felirattal bíró.
A városból még két Rákóczi emlékre hívnám fel a figyelmet. Az egyik egy ma bankként működő épületnek a dísze,
ahol ciriil betűkkel olvasható II. Rákóczi Ferenc neve.
Kis sétával érhető el a II. Rákóczi Ferenc Középiskola, amelynek udvarán fedezhető fel -elrejtve a kíváncsi tekintetek elől- a névadó mellszobra.
Matl Péter szobrászművész alkotását 2006. május 13-án avatták fel.
E szobor megkeresése után befejeztem az egyéni barangolásomat a városban és visszatértem a csoporthoz, amely hamarosan útnak is indult, hogy elérjen a nap igazi céljához a podheringi emlékműhöz. Rövid buszozás után értük el Podheringet, amely ma már Munkáccsal összeépült település. Már gyülekeztek a nemzeti ünnepre emlékezők, magyarok, ruszinok és talán néhány ukrán is.
A helyi ruszinok által tartott feliraton ezt olvashattuk: "Éljen az 1100 éves magyar ruszin testvériség".
Az emlékmű előtt a munkácsi Zrínyi Ilona cserkészcsapat cserkészei is díszőrséget adtak.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ünnepi megemlékezése a Szózat eléneklésével kezdődött. Elsőként Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke szólt a megjelentekhez, aki arról beszélt, hogyan lehet helyesen megünnepelni a nemzeti ünnepet. Munkács polgármestere, Lengyel Zoltán is köszöntötte az ünneplőket. Sajnos elfelejtkezett azokról, akik nem tudnak ukránul (a csoportunk 50 tagja biztosan nem tudott), igazán jól esett volna, ha legalább pár szót mond magyarul. A megemlékezésen felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök határon túli magyaroknak címzett levelét is. A ruszinok képviselője is szólt hozzánk, és bár ebből a beszédből se sokat értettünk, de a gesztikulációból és néhány szófoszlányból azért lehetett érteni miről beszél: legfőképpen a ruszinok és a magyarok barátságáról, valamint arról, hogy elítéli az ukrán nacionalistákat, akik rájuk és a magyarokra is egyaránt veszélyesek. Ellentétben a polgármester úrral, aki ha jól láttam, a beszéde után távozott is, ő mondott egy magyar mondatot. A megemlékezés után pedig barátságosan, kezet fogva vett búcsút tőlünk. Számomra ezek a gesztusok nagyon fontosak voltak. Az ünnepség végén elénekeltük a Himnuszt és meghallgattuk a ruszin himnuszt, majd koszorúzással fejeződött be a program.
A 285. sz. Szent László cserkészcsapat cserkészeivel mi is elhelyeztük
az emlékezés koszorúját.
Az ünnepség után még megtekintettünk Munkács közelében egy rekreációs központot, valamint az estébe nyúlva egy ortodox kolostort. A határon már "csak" egy órát kellett várakoznunk. Szép és tartalmas nap volt! Gazdagodhattunk történelmi múltunk felemelő és szomorú pillanataival és átélhettük a közös ünneplés örömét a kárpátaljai magyar és ruszin testvéreinkkel.
