RÁKÓCZI NYOMÁBAN 10.

Barangolás Kárpátalján

A Határtalanul! program keretében iskolánk, a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskola hetedikes diákjai 2012. szeptember 18-21. között Kárpátalján barangolhattak Rákóczi nyomában. Mint a program összeállításáért és lebonyolításáért felelős egyik személy én is a csoporttal tarthattam.
Sok tanulsággal szolgált ez az utazás, itt most csak a témám szempontjából fontos élményeket szeretném rögzíteni. A záhonyi határátlépést követően Nagydobronyban vettük fel idegenvezetőnket, aki végig velünk volt a négy nap folyamán. Innen Tiszaújlakra vitt az utunk. A sóháznál felidéztük Esze Tamás konfliktusát a sótisztekkel, majd megkoszorúztuk az emléktáblát.

A tiszaújlaki sóház épülete

Esze Tamás emléktáblája a sóház falán

2012-ben leplezték le a szabadságharc tiszaújlaki hőseinek emléktábláját.

A sóháztól a tiszabecsi csatának emléket állító turulos emlékműhöz mentünk, ahol egy diák felidézte a csata és az emlékmű történetét. (Ezt már korábban én is megtettem ezen az oldalon.) Most voltam itt másodszor ennél az emlékműnél, de ennyi diákkal Rákóczi zászlaja alatt ismét felemelő élmény volt.

Diákok a turulos emlékműnél

A busz ablakán kitekintve felfedeztem az első emlékművet, amelyet szovjet hősi emlékké alakították át, egy gyógyszertár falán pedig Rákóczit egy emléktáblán. Ezeket most sajnos nem sikerült lefotóznom.
Tiszaújlakról hosszú út vezetett Salánkra. Maga a távolság nem lett volna sok, de az utak minősége miatt bizonyos szakaszokon csak lépésben tudtunk haladni. Ahogy a sofőrünk megjegyezte, nem az volt a kérdés, hogy melyik kátyut kerülje ki, hanem, hogy melyikbe mehet bele. De azért csak sikerült megérkezni. Elsőként a református templom melletti szoborparkba mentünk, ahol Szent István szobra mellett Rákóczi és Mikes fába faragott alakját is felfedezhettük.

Koltay László: II. Rákóczi Ferenc (2003)

Koltay László: Mikes Kelemen (2005)

A parkból Mikes kútjához haladtunk tovább. Ez az út a busz számára még szörnyűbb volt. A kút melletti emlékjelet már többször megrongálták, most épségben találtunk rá az egyszerű obeliszkre, csak a környezete volt gondozatlan.

A salánki Mikes-kútra figyelmeztető emlékjel

Az emlékjel felirata

Az emlékjel közelében megebédeltünk és visszamentünk a református templomba, ahol felidéztük a salánki tanácskozás legfontosabb momentumait, amelyet röviden egy felirat is összefoglal a templom karzatán.

A feliratot 1935. április 8-án készítették.

Salánk után Mezővári következett. A gyönyörű négyfiatornyos református temploma előtt az egyik diák felolvasta a brezáni kiáltványt, majd mindannyian beálltunk Rákóczi zászlaja alá, úgy mint egykor Mezővári népe is tette, ahogy erre az 1989-ben leleplezett emléktábla is figyelmeztet.

1989-ben avatták fel az emléktáblát a református templom falán.

Beregszász volt a következő állomásunk, ahová az útviszonyok miatt már megkésve érkeztünk. A várost a magyar és különösen a kuruc emlékjelek szempontjából már korábban feltérképeztem és be is mutattam (link), így most az elsődleges célom csak Esze Tamás szobrának a lefotózása volt, amelyet viszont még nem láttam.

Zagyva László alkotását 2011. május 11-én leplezték le.

Beregszász nevezetességeinek megtekintése után Nagydobronyban töltöttük az éjszakát, ahogy a többi éjszakát is. Másnap, szeptember 19-én Ungvár volt az első állomásunk. Itt elsőként a várat tekintettük meg. Valahol az interneten azt olvastam, hogy emléktábla leleplezését tervezik a várban Bercsényi Miklósnak. Valamelyik oldal ezt már megvalósultnak írta, de sajnos én nem találtam emléktáblát a vár egykori uráról. (A városban van emléktábla Bercsényinek a róla elnevezett utca elején, de a felkeresésére már nem jutott idő.) Így most csak a várat tudom egy fotóval bemutatni. (2012 októberében szobrot avattak a vár egykori urának, Bercsényi Miklósnak!)

Az ungvári vár

A vár udvarán megtaláltuk azt a turult, amelyet néhány forrás -tévesen- a tiszaújlaki emlékmű turulmadarának ír le. Ugyanezen forrás másik szócikke viszont úgy tudja, hogy a turulmadár egy Ungvár határában emelt határ-emlékjel része lehetett, amelyet 1944-ben elástak és csak a Szovjetunió felbomlása után került elő. Valószínű ez az utóbbi állítás az igaz. Lássuk hát a turult!

Az ungvári vár udvarán található turulmadár, talapzatán a "Millennium" felirat olvasható.

Megtekintettük a vár kiállításait is. Szomorú, hogy magyar nyelvű tájékoztató táblákra nem bukkantunk! Viszont Bercsényit és a Rákóczi által vezetett szabadságharcot nem sikerült kitörölniük, így az egyik terem kiállítási anyaga ezt a célt szolgálta. Itt fedeztem fel a dolhai emlékmű leleplezésén készült fotót is.

A dolhai Rákóczi-emlékmű leleplezése 1903-ban.

Ezen a napon megtekintettük még a nevickei várat, este pedig a nagydobronyi diákokkal találkoztunk. A harmadik napon az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Esett az eső és szinte viharos erejű volt a szél. Emiatt a munkácsi várlátogatást a negyedik napra halasztottuk, bízva abban, hogy jobbra fordul az idő. De azért elmentünk Beregszentmiklósra, ahol megkerestük azt a várkastélyt, amelyben 1711. február 19-én utoljára szállt meg hazai földön II. Rákóczi Ferenc.

A beregszentmiklósi várkastély

Beregszentmiklóst követően elzarándokoltunk még a vereckei emlékműhöz és fejet hajtottunk a szolyvai emlékparkban a málenkij robotra elhurcoltak emléke előtt. Az utolsó napon a munkácsi vár volt a fő célpontunk. Felemelő érzés volt a gyerekekkel Rákóczi zászlaja alatt bevonulni a várba! Szerencsére több magyar vonatkozású emlékjel található a várban, a gyerekeknek ezt kellett első körben megkeresniük, majd megkoszorúztuk Zrínyi Ilona emléktábláját, valamint Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi szobrát.

Zrínyi Ilona emléktáblájának megkoszorúzása

Munkács után a huszti vár romjainak a megkeresése következett. Szerencsére erre a napra már kitisztult az égbolt, így csak a hegymászás állított próbatételt elénk, de a látvány kárpótolt mindenért. Huszt után Visk következett. A református templomban hálát adtunk a négy napért, majd a Rákóczi szabadságharc viski résztvevőinek emléket állító fafaragás előtt letettük Rákóczi zászlaját és befejeztük kalandozásunkat Rákóczi nyomában Kárpátalján.

Balázs István: A Rákóczi-szabadságharc viski résztvevőinek emlékoszlopa (2003)