Amiről az utcák mesélnek…

Aki minden tehetségét és erejét a közjónak szentelte
170 éve született Somogyi Gyula

1845. szeptember 8-án született Nyíregyházán. Magasabb tanulmányait Sopronban végezte. Ott is jogászkodott, a szükséges köz-és váltóügyvédi képesítést Eperjesen és Debrecenben szerezte meg. Közben afféle gyakornoki minőségben, a pénzügyminisztériumban és a legfőbb ítélőszék hivatalaiban szerzett szakmai tapasztalatokat. 1872-től élete végéig szülővárosában lakott és tevékenykedett. 1875-ben nyitotta meg királyi közjegyzői hivatalát, amelyet ötven esztendőn át vezetett. Hivatalos munkája mellett élénk társadalmi-közéleti tevékenységet is kifejtett. Tetteivel úgy vonult be a város történetébe, mint „Nyíregyháza városiasodásának lelkes katonája”.
Szerepe volt a vármegye székhelyének Nagykállóból Nyíregyházára való helyezésében és a mátészalkai vasútvonal kiépítésében. Dr. Kovách Elekkel együtt előharcosai voltak a villamos világítás és a villamos erőátvitel eszméjének. 1894-ben villanyvilágítási részvénytársaság alakult Somogyi elnöklete alatt. 1900-ban már az egész város területén izzólámpák világítottak és a lakosságot is szervezte a magánházak ilyen ellátására. Jelentős szerepe volt a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület életre hívásában, amelynek haláláig igazgatósági elnöke is volt. Mint egyháztanácsos méltón kivette részét az evangélikus egyház életéből, gimnáziumának haláláig tiszteletbeli felügyelői tisztségét is ellátta.
Emlékét legmaradandóbban a színház őrzi. Kubassy Gusztávval felajánlották telkeiket a színházi épület megépítésének céljaira és színházi részvénytársaságot alapítottak. Ő állt annak a társadalmi összefogásnak az élére, amelynek az eredményeként 1894. február 6-án megtarthatták a színház ünnepélyes megnyitóját. Ezért is látható itt ma méltó helyen az a Sebestyén Sándor által készített bronzdombormű (képünkön), amelyet három másik társaságában, 1981. október 17-én a társulat igazgatója, Bozóky István leplezett le.
1935. február 11-én hunyt el. „Somogyi Gyulával együtt sírba tért a múlt visszamuzsikáló emléke, de alkotásai örökre hirdetni fogják azt az eredményekben gazdag földi utat, amelyet Somogyi Gyula befutott”.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2015. szeptember 4. 16. o.)

Sebestyén Sándor: Somogyi Gyula (1981)